Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

III. Forradalmi események a folyók életében

Átöröklött sugaras völgyhálózat az angol Tó vidéken (Lake District, Cumbrian-hegység) (R. K. Gresswell nyomán)

szépségét a Rajna a Bingeni-kapu és Koblenz közötti, sok helyütt 300 m mély, kanyonszerű, meanderező völgyszakasza is. A kanyarulatoknál jól tanulmányozható a meredek, alámosott homorú és az előre- ugró sziklaszirtekben végződő domború partok ellentéte.

Amennyiben a bevágódó folyó átvágja a meander nyakát, a korábbi kanyarulat által körbefolyt magaslat eróziós szigetheggyé válik. Az egykori meander helyén pedig kiszáradt völgyszakasz marad vissza. Az átvágás körzetében megnőhet a folyó esése, így ott gyakran sellők, zuhogok képződnek. Ha a bevágódás tovább folytatódik, a korábbi kanyarulat egyre magasabb szintben őrződik meg a fokozatosan mélyebbre kerülő új völgytalp fölött. A Német-középhegy vidék területén igen sok, a fentiekben leírt módon képződött eróziós szigethegyet találunk. Igen ismertek például a Neckar menti, Lauffen és Kirchheim térségében képződött eróziós szigethegyek.

A vízhálózat rajzolatának elemzése még sok megválaszolatlan kérdést tartogat a kutatók számára. Már említettük a Himalája vonulatai közül kilépő, majd szétfutó Irrawaddy, Szalven, Mekong és Jangce példáját. Az összetorlódó, majd szétágazó szakaszok kialakulása minden bizonnyal tektonikai okokra vezethető vissza. De milyen lehetett e folyók futása az ázsiai gyűrthegységek kiemelkedése előtt? És miként hatott a hegységképződés a folyók életére? Mennyiben igazodtak az új földtani szerkezetekhez, illetve mennyire voltak képesek megőrizni eredeti folyásirányukat?

Az ilyen és hasonló összefüggések feltárása még Földünk számos folyóján beható vizsgálatokat tesz szükségessé.

82