C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
4. Öntözési módok - 4.1 Esőszerű öntözés, esőztető öntözőtelepek
9. táblázat Az esőszerü öntözés párolgási veszteségei Párolgási veszteség a kiadott viz %-ban (VITUKI) kis közepes ( < 5 mm/ő) (5—15 mm/ó) nagy ( > 15 mm/ó) csapadék intenzitás esetén nappal éjjel nappal éjjel nappal éjjel 40 20 30 20 20 10 Az alkalmazandó intenzitást általában az öntözési cél, a talaj minősége, a terep esése és fedettsége alapján határozhatjuk meg. Az irodalom nem ad teljesen egyértelmű eligazítást (10. és 11. táblázat). A talaj viznye- lése időben változik, a talaj művelésétől is függ. Célszerűnek látszik kertnél, szőllő-gyümölcsnél 5—10 mm/ő, szántónál 10—12, rétnél 10—15 mm/ő körüli érték. Megfelelő intenzitású szórófejjel bárhol, sikvidéki agyagtalajon vagy meredekebb hegyoldalban is lehet öntözni — az esőszerü öntözés nagy előnye, hogy a domborzat nem szab határt az alkalmazásának. 10. táblázat Alkalmazható intenzitás esőszerü öntözésnél talajnem Arany-féle kötöttségi szám alkalmazható intenzitás mm/ó homok < 30 30-42 homokos vályog 31-37 24-30 vályog 38-42 18-24 agyagos vályog 43-50 12-18 agyag 51-60 6-12 nehéz agyag > 60 0,5-6 A szórófejeket lehet jellemezni az un. i-R (intenzitás — távolság a szórófejtől) összefüggéssel; amely a szőrófejtipus, a fuvőkaméret és üzemi nyomástól függően változóan a csapadékeloszlást adja meg (13. ábra). Az intenzitást pontonként mérve kapjuk a csapadékeloszlási görbét. A görbe alatti területet kiegyenlítő téglalap magassága adja értékét. 3- 48 -
