C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

4. Öntözési módok - 4.1 Esőszerű öntözés, esőztető öntözőtelepek

11. táblázat

Talajok maximális viznyelőképessége fmm/ój

talajminőség

0%-os

10%-os

lejtő

fedett

fedettlen

fedett

fedettlen

sikfelszinü, mélyrétegü homokos vályog

43

25

25

15

sikfelszinü, sekélyrétegü homokos vályog

30

18

18

10

vályog, 180 cm mélységű

25

12

15

7

vályog, sekélyrétegü

15

7

10

2,5

nehéz agyag, agyagos vályog

5

2,5

2,5

2,0

A szórási sugár a szórófej típusán kívül az üzemi nyomástól és fuvóka átmérőjétől függ (14. ábra).

A szórási távolság közelítően számítható az R [ m ] =

= 2dQ - 0,5 + 0,18H összefüggésből, dQ = 4—10 mm (a fuvóka kilépési keresztmetszetének átmérője) és = 10—50 m

nyomási tartományban. Nagyobb átmérő és nyomási tartományokban hasonló szerkezetű összefüggés adott.

Szélcsendes időben az eloszlási görbe a szórófej helyére szinte teljesen szimmetrikus, azaz a szóráskép majdnem szabályos kör alakú a körben forgó szórófejeknél. Szeles időben a szóráskép torzul; a szél irányában jobban rövidül, mint nyúlik, vagyis egyes területfoltok szárazon maradhatnak, másokon pedig oly nagy intenzitással érkezhet a viz, hogy a feltétlenül elkerülendő tócsásodás jelentkezik (15. ábra). Megfigyelések szerint 3,5—4 m/s szélsebesség felett a torzulás olyan mértékű, hogy az már a minőség rovására megy — legcélszerűbb az öntözést szüneteltetni. Ha a szórófejek átfedése 10%-os 2—3,5 m/s sebességű szélnél még elfogadható lehet az öntözés.

TR ■ 22~es szóró-fej- 49 -