C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

4. Öntözési módok - 4.3 Felszín alatti öntözés, felszín alatti öntözőtelepek

— nincs párolgási veszteség,

— a száraz talajfelszín jobban átmelegedhet, jól szellőzik, a talajélet számára kedvező feltételeket nyújt,-az érzékeny növényzet — lombjukkal nem érintkezve — nem károsítja, a kevésbé érzékeny gyökerekben hidegebb viz; tápoldatok, szennyvíz stb. kárt kevésbé okoznak, sőt egyes növényi betegségek terjedését fékezi^

— a felszínen nincs vagy alig van a gépi munkának adadálya, a termelésből kieső terület igen csekély^-nem munkaerőigényes, automatizálható és mert igen kis nyomásokkal dolgozik, energiaigénye csekély.

Hátránya

— a már említett nagy beruházási költsége

— alkalmazása a talajkötöttségtől nem minden esetben független,-a legfelső pár cm-es talajréteg esetleg kiegészítő öntözést igényel (pl. kelesztőöntözés),

— az eddigi megoldások aránylag kis területre valók, a nagyüzem igényeinek kielégítése általában nem megoldott.

A felszín alatti öntözési módnál lehet

1. talajvizszint-szabályoző altalajöntözéses eljárás,

2. vakonddrénes felszín alatti öntözéses eljárás,

3. csöves felszín alatti öntözéses eljárás.

4.31 Az altalajöntözés

során a magas talajvizszintet viz hozzáadásával vagy elvezetésével úgy kell szabályozni, hogy a talaj kapilláris lemelőmagaságát figyelembevéve a növényzet számára kedvező legyen. A talajvizszint-szabályozás eszköze lehet a nyílt árokhálózat, ill. az abban tartott vizszint. Minél nagyobb a talaj oldalirányú vizáteresztő-képessége, annál gyorsabban és laposabban alakul ki a depressziós görbe s lehet az árkok egymástól való távolsága nagyobb. Sürü árokhálózat építése költségesebb, de ezen túlmenően akadályai a nagyüzemi művelésnek is és nagy területet vonnak el a termeléstől. Célszerű min. 200 m körüli csatornasürüség betartása s ehhez 400-600 m táblahosz- szak választása.

A nyíltárkos altalajöntözést nálunk kizárólag tőzegtalajokon alkalmazzák, kettős céllal: az öntözésen kívül az árokhálózat a kívántnál magasabb talajvíz lecsapolására is szolgál (122. ábra). A tőzegtalajok kapilláris viz- emelési magassága aránylag kicsi; ezért cél, hogy szántó esetén 50-80 cm, mélygyökerü növényeknél 90 cm körüli optimális talaj vízállás legyen a te- nyészidőben. Az árokhálózatot olyan csatornarendszerhez kell kapcsolni,- 234 -