Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Halászat - Általános ismeretek
A tározók tógazdasági hasznosítása már nagymértékben megköveteli a külön tápláló és lecsapoló csatorna létezését. Az őszi lehalászás idején jöhetnek olyan nagy belvizek, amelyeknek egy részét tározókba kell vezetni. Ha nincsenek külön csatornák, akkor a lehalászással meg kell várni a belvizek levonulását, tehát nem lehet tervszerint időre lehalászni. Az idő eltolódása miatt a lehalászás a fagyos időkre tolódhat, fagyos időben viszont nem szabad lehalászni, tehát kedvezőtlen esetben tavaszra kell halasztani a lehalászást. A tógazdasági munkák közül a lehalászás igényli a legtöbb emberi munkaerőt. Erre az alkalomra időszaki munkásokat alkalmaznak, akik tétlenül állanak a lehalászási idő eltolódása miatt, tehát hiábavaló kiadás származik. Ezenkívül zavar lehet a piac ellátásában és a szállítóeszközök ki használásában is, nem is szólva az exportszállításoknál jelentkező kellemetlenségekről. Ha van külön tápláló csatorna és külön lecsapoló csatorna, akkor megtehető, hogy az egyik tavat lehalásszák ugyanakkor, amikor a másik tóba vizet eresztenek be. „ Hasonló a helyzet az öntözővízzel kapcsolatban is. Előfordulhat, hogy a tározóba vizet kell bevezetni olyankor, amikor a nyári halat kellene lehalászni, vagy valami ok miatt (pl. betegség) kényszer-lehalászást kellene végrehajtani. Még inkább előfordulhat, hogy öntözővizet kell kivenni a tározóból, a beütemezett vagy váratlanul szükségessé vált lehalászás idején, és végül szükséges lehet az őszi vizeknek a tározóba való összegyűjtése olyankor, amikor a lehalászás még nem fejeződött be. Mindezekben az esetekben nagy előny a külön tápláló és lecsapoló csatorna. Általában annál jobbak a komplex rendeltetésű tározók, minél jobban függetlenithetők egymástól a különböző rendeltetésű igények, ezt a függetlenitést pedig a külön tápláló és külön lecsapoló rendszer biztosítja. Minden más üzemághoz való alkalmaz! kodás bizonyos korlátozással, ez pedig gazdasági hátránnyal jár. Szembe kell állitani a nagyobb beruházási költségeket igénylő előnyöket a kisebb befektetéssel járó hátrányokkal. Ezen az alapon lehet dönteni a megoldási módok között, figyelembe véve, bogy ezek a létesítmények nem néhány évre, hanem 50-60 évre, esetleg több száz évre épülnek, és az utólagos kiegészítések mindig drágábbak, mintha egyidőben épül meg a tározó minden egyes része. Az ideális megoldás a külön tápláló és külön lecsapoló rendszer.- 365 -
