Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Halászat - Általános ismeretek
Víztározók, holtágak és rí z, at el epek halasitásának általános szempontjai A belvizek visszatartására, öntözővíz vagy ipari viz tárolására, továbbá a vízenergia céljából épülő tározók ugyanolyan létesítmények, mint a síkvidéki vagy völgyzárógátas tógazdaságok, ezektől leginkább méreteikben térnek el. A hasonlóság alapján felmerült a gondolat, hogy ezeket a tározókat lehet-e, és hogyan lehet tógazdaságilag is hasznosítani. A dombvidéki és síkvidéki tógazdaságok közötti különbségek fokozottabban jelentkeznek a tározóknál éppen a nagyobb méretek miatt. A völgyzárógátas tározókat belterjes halgazdaságokra általában nem lehet felhasználni. A belterjességnek legfőbb akadálya, hogy ezeket a tározókat csak kivételes esetekben szabad teljesen lecsapolni; a belterjes halgazdaságoknak pedig éppen ez az alap- feltétele, hogy a tavakat minden évben rendszeresen le tudjuk csapolni. Legfeljebb azokat az éves völgyzárógátas tározókat lehetne minden évben kiüríteni, amelyek öntözővíz tározására épülnek, mert ősszel és télen öntözővízre nincs szükség. A belterjes halgazdálkodás szempontjából nagy hátránya a völgyzárógátas tározóknak, hogy a vizzel borított területük - a tározott viz felhasználása szerint - gyakran és tág határok között változik. Amint láttuk, a termelhető hal mennyisége a terület nagyságától függ. Ha a teljes vízborításnak megfelelően népesítenék a tározót, alacsony vízállásnál a területen nem találhatja meg a hal a szükséges táplálék-mennyiséget, ha pedig kisebb területnek megfelelően történik a kihelyezés, sok táplálék marad felhasználatlanul a magas vízállás melletti területen, ami nem felel meg a belterjesség elvének. Ipari- és ivóvizellátási célokat szolgáló tározóknál a belterjes halgazdálkodást az is hátráltatja, hogy - a viz jó minőségének megóvása érdekében - abba seá trágyázó-, sem takarmány anyagokat nem szabad szórni. Kívánatos, hogy a lecsapolózsilipnél a tó legmélyebb pontján se legyen a vízmélység 2,5 m-nél nagyobb. A völgyzárógátas tározóinknál viszont 10-20 m, sőt még ennél is nagyobb vízmélységek lehetnek. Ilyen mélységben már a nap fénye alig hatol le, ott a ponty nem találja meg a kedvező életfeltételeit, tehát a tározók mé- 359 9
