Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Víztározás - A víztározók méretezése

Az évenkénti vízlefolyások minimuma azonban nem esik egybe pontosan a legkisebb nyári csapadékokkal (vagyis a legaszályosabb évekkel) ezért - hazai viszonyok között - megfelelő, ha a tépázható vízmennyiségeket a 75 ^-os valószínűségű csapadékokból havonta lefolyásra kerülő vii aennyiségek alapján számítjuk ki (a lefolyást tényező havi értékét ebben az esetben és lehetőleg legalább 1-2 évi egyidejűleg észlelt csapadék vizhozamadatok korrelációja alapján határozzuk meg)®

A tározandó vízmennyiség elsősorban az öntözési igénytől függ (gyakran kevesebb, mint a hidrológiai szempontból tározható vizmennyiség). Ezért

W = ö + V - U , ahol

W = tározandó vizmennyiség (m^) ö = öntözővizszükséglet (m^)

V = szivárgási és párolgási veszteségek (m^)

U = ujratöltődő vizmennyiség (a 75 ^-os valószínűségi csapadékból) (m^)

Hazai körülmények között a nagyobbarányu öntözés junius elején indul meg. Ezért célszerű, ha az októbertől május végéig tartó időszakot: a feltöltési időszaknak, a junius elejétől augusztus végéig terjedő időszakot pedig az ujratöltődés idejének minősítjük. Az ujratöltődés vizmennyiség számításánál nemcsak a vízgyűjtőről lefolyásra kerülő vizmennyiséget, hanem a tározó vízfelületére hulló csapadékot is számításba kell venni® A veszteségeket általában elegendő az ujratöltődés időszakára számításba venni, mivel - kevés kivételtől eltekintve - a feltöltési időszakban mindig több a lefolyásra kerülő vizmennyiség, mint a feltöltésre használt vizmennyiség, a különbözetből pedig a veszteségek pótlódnak®

Kiegyenlítő víztározók méretezése

Az öntözővíz »malésére használt berendezéseknél ajánlatos, sok esetben pedig feltétlenül szükséges kiegyenlítő tartályok vagy tárolómedencék létesítése, amelyek lehetővé teszik, hogy- 458 -