Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Víztározás - A víztározók méretezése
V <X = T + V o — Ezzel az eljárással megkapjuk a víztárolónak azt a befogadó- képességét, amely a tároló összes üzeméveinek p %-ában legalább évi ex: SQ ve? vizszolgáLltatást biztosit. A továbbiakban az a feladat merül fel, hogyan kell kiszámítani az adott körülmények között oí és p legkedvezőbb értékeit. Ez a feladat a következő eljárással oldható meg. A fent kifejtett módszerrel kiszámítják a víztárolónak p és oo különböző értékeihez tartozó 7 térfogat szükségletét. A kapott eredményeket at alábbi módon foglalják táblázatba (68. táblázat) s 68. táblázat 7iztározó térfogatszükségletének számitása 68. a szabályozási tényező p, előfordulási valószinüsóg p2 előfordulási valószinüsóg A szabályozás n-évi mértékv„ V A szabályozás n-évi mértékV V0 V adó időszaka adó időszaka A lefolyás <x szabályozási (kihasználási) tényezőjének minden egyes értékéhez tartozik a megadott p valószínűség mellett n és V-nek egy-egy megfelelő értéke (melyek Vj^-nek az említett táblázat szerinti csúcsértékét szolgáltatják). Legelőnyösebb (egy bizonyos p mellett) az az ex kihasználási tényező, melynél: 1. legnagyobb a víztároló hasznos vízszolgáltatása és igy legnagyobb az öntözhető terület; 2. az öntözhető földhöz viszonyítva elég csekély terület van viz alatt; 3. a víztárolónak (és a gátnak) az öntözéses terület 1 ha-jára jutó fajlagos térfogata elfogadható érték. A tárolómedence hasznos vízszolgáltatása a lefolyó vízmennyiségnek a kihasználási tényezője esetén ahol Sq/ - a tároló párolgási és szivárgási vízvesztesége, a medence 7^ térfogata és ex kihasználási tényezője mellett. 450 -
