Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Víztározás - A víztározók méretezése

A vízveszteségek nagysága - különösen sekély tárolómedencénél - határt szabhat ex: értékének, ugyanis a víztároló V térfogatának növelése esetén a vízveszteségek növekedése gyorsabb lehet mintoc-é, és a hasznos vízszolgáltatás visszaeshet. A tárolómedence vízveszteségének nagyságát ez a kifejezés adja meg: Eoc " eoí. k; ka itt *oc “ a tárolómedence víztükrének közepes üzemi felülete, melyet a V = f (H) és F = ^(H) függvénygörbék alapján lehet megállapítani, az a kihasználási tényezőnek megfelelő átlagos

térfogatra nézve; h - az idény folyamén a tárolóból párolgás és beszivárgás utján elveszett vizréteg vastagsága.

Ezek szerint oc különböző értékeihez (egyazon p valószínűség mellett) ki lehet számítani a víztároló hasznos vizszolgál- tatásának méreteit és az öntözhető terület nagyságát:

W oí =

W

ahol UQ - a (bruttó) öntözési norma átlaga;

Wq^- a kérdéses tárolóból vízellátásra kivett vízmennyiség.

Az oc különböző értékei mellett viz alá kerülő medenceterület következőképp számítható ki. Ismerjük a víztárolónak minden egyes oí értékhez tartozó voc térfogatát. A tárolómedencére Jellemző V = f (h) függvénygörbe alapján minden térfogathoz megkapjuk a neki megfelelő duzzasztás! szintet (hozzáadva ehhez szükséges esetén az árhullámnak a tárolón át való levonulására szolgáló tárolóréteg vastagságát). Ebből a He*. szintből a terep rétegvonalas térképe alapján megkapjuk az o

c különböző értékeinek megfelelő elárasztott (viz álé kerülő) területet. Ha tudjuk, hogy mekkorák a duzzasztást magasságok, ezekből megállapíthatjuk a gátkorona szintjét és igy a gátnak méreteit és előállítási költségét - az a szabályozási tényező különböző értékeinek megfelelően.

A kiszámított eredményekből a 69. táblázat készíthető.- 451 -