Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Víztározás - A víztározók méretezése

azonos biztonsága mellett n és a különböző értékeire nézve kell kiszámítani1.

A kapott adatok táblázatosán ilyen módon foglalhatók egybe (66. táblázat).

66. táblázat

A sokéves víztározás térfogatszükségletének bzámítása

66.

oc \

előfordulási valószínűség

p2 előfordulási valószinüség

2

3

4

5

6

2

3

4

5

6-----0

,6

v.

Vm maximális értéke, mely az igy kiszámított mennyiségekből adódik, megszabja a sokéves tárolás térfogat szükségletét és az n évi szabályozási időszaknak azt a tartamát, melyre szükség van, hogy a lefolyás p % biztonsági valószínűség mellett a %-ra legyen kihasználva. , j

Az évszakos tározás térfogatszükséglete:

A víztározóba - a tenyészidö alatt bejutott viz leszámításával - VQ értéke = (0,8 - 99)^ S0.

Ezek szerint a tároló hasznos (tehát a tárolómedencéből kiüríthető) térfogatának

v = vm + Vo = (<* “n - *n> ^o + So

«

nagyságúnak kell lennie.

Ha a kérdéses víztároló holttérfogata VQ, akkor a tároló teljes térfogata:

Vjn-nek pontosabb kiszámítása végett az adott körülményekhez képest összefüggést kell megállapítani a lefolyás és a vízfogyasztás között, vagyis arra, hogy az öntözési normáknak milyen értékei felelnek meg a különböző lefolyású éveknek. V.-nek csúcsértékét akkor kapjuk meg, ha a minimális lefolyású évek az öntözésre legtöbb vizet fogyasztó, vagyis a legaszályosabb évekkel esnek össze.- 449 -