Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
Víztározás - A víztározás jelentősége
VÍZTÁROZÁS A VÍZTÁROZÁS jelehtősége A vízfolyások (patakok és folyók) vízjárása döntően függ a csapadék eloszlásától. Ezért nálunk a vízfolyások tavasszal rendszerint megáradnak, majd vízhozamuk őszig fokozatosan csökken. Az őszi esők hatására szeptember - október hónapokban jelentősen megnövekszik a vízhozam, majd télen ismét lecsökken és a fagy hatására szokott előállni vízfolyásainkon a minimális vízhozam. A csapadék eloszlása azonban nemcsak évszakonként változik. A csapadékösszeg évente is változik. Nedves esztendőkben az évi csapadékösszeg az aszályos évekének kétszeresét is meghaladja. Ezzel szemben a vízigények is változóak: öntözés és ivóvízellátás maximális igénye nyáron, az energiatermelésé télen jelentkezik. Vagyis az igények főleg akkor lépnek fel, amikor a vízfolyások természetes vízhozama éppen a legkisebb. Ezt az ellentétet a viz tározásával tüntetjük el úgy, hogy a domb- és hegyvidékeken az arra alkalmas völgyeket völgyzárógátakkal lezárjuk és a mögöttük keletkező gátudvarban ősszel és tavasszal az árvizek egyrészét lefogjuk. Ezenkívül sikvidéken is lehet - töltések között vizet tározni. A víztározókat az alábbi célok érdekében létesítik: Az árvizcsucsok csökkentését célzó víztározókat a kisvízfolyások és folyók vízgyűjtőterületének felső részén célszerű létesíteni, mert ilymódon egyrészt csökkenthetjük a kiöntések által okozott károkat (a gyakori kiöntés miatt a szűk völgyek elsava- nyodott rétjei jól hasznosítható rétekké és szántóföldekké alakíthatók át), másrészt - az árvizcsucsok lefogása révén - a víztározó alatti 20-50 km-es folyószakaszon számottevően csökken a levezetendő vízhozam és ezáltal csökkenthetők a mederméretek is.- 437 -
