Budavári Kurt: Mezőgazdasági vízgazdálkodás. IV. Vízhasznosítás 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

Víztározás - A víztározás jelentősége

A vlzi-enargia termelését oélzó víztározókat általában csak a hegyvidéken gazdaságos létesíteni, ahol - kiterjedt vízgyűjtő- területtel - legalább 30-40 (de néha többszáz) méteres nyomóma— gasságot lehet megvalósítani. Ezeknél a víztározóknál a legnagyobb probléma a téli üzem etetés. Ugyanis a legtöbb energiát télen kellene szolgáltatniuk, ekkor viszont - a lefagyás miatt - gyakran nincs hozzáfolyás, az őszi csapadék viszont rendszerint nem elegendő a víztározó feltöltéséhez. így például a rendkívül szigorú 1962/63-as télben Középeurópa víztározóból üzemelő vízerőművel sorra leálltak, ami nehéz helyzetet teremtett e térség energia- ellátásában. Ezen a hátrányon csak úgy lehet segíteni, ha a vizi- energia termelését célzó víztározók vizét a nyári félévben nem fogyasztják (ekkor kisebb az energiaszükséglet, amit a hőerőművek és a síkvidéki vízerőművek is ki tudnak elégíteni), a víztározókból üzemelő vízerőműveket pedig csak a téli félévben előálló csúcs fogyasztáskor járatják. Ez a gyakorlat persze azzal a hátránnyal jár, hogy az e tározókban visszatartott vízből semmit sem lehet öntözéssel (másodlagosan) hasznosítani.

A belviztározókat általában sikvidéken alkalmazzuk. Általuk azt érhetjük el, hogy a tározó alatti belvízi főcsatorna- szakaszokat, szivattyútelepeket és egyéb műtárgyakat kisebb mérettel kell csak megépíteni (illetve a megnövekedett igézyek kielégítésére nem kell bővíteni), gyakran a tározott belvizek vízhasznosítási célokra (halastavak feltöltósére, öntözésre) is fel- használhatók. Ez azonban csak abban az esetben jelent előnyt, ha a tározott belvíz megfelelő minőségű és a víztározás következtében üzemköltséget lehet megtakarítani (például: kevesebb öntözővizet kell a folyóból kiszivattyúzni). A belviztározásra azonban nemcsak a víztározókat, hanem a halastavakat is fel lehet használni (esetleg - ennek érdekében - megemelt vizszint- tel és gétmagassággal).

Az ipari-, és ivóvízellátást célzó víztározókat a nagyobb folyóktól távol levő iparvidékeken létesítik. E célból létesült például 1961-ben: a Bakacai tározó. További ilyen célú tározókat hazánkban a Bakonyban, valamint a Mátrában és a Bükkben terveznek létesíteni.

A szengyvlztározást ott célszerű megvalósítani, ahol tisztító eljárásokkal az ipari szennyvizeket gazdaságosan vagy kellő- 4-38 -