Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.4 Az öntözési módok összehasonlítása
cseppnagysága és intenzitása általában nagyobb. Nos, az ezekről való letérés a kis hatósugarú szórófejekre éppen azért történt, hogy ezek hátrányait kiküszöböljük. Ezt elfelejteni nem szabad, a termelői igény kielégítése műszaki alapfeltétel. Tócsásodást és növényi károsodást előidéző szórófejtípusok használata semmilyen címen sem lehet indokolt. A csepegtető öntözés pillanatnyilag még nem lépett túl a kísérleti, illetve kisüzemi stádiumon. Nagy táblás, üzemi alkalmazását eleve lekorlátozza, hogy sűrű hálózatú csővezeték fektetendő ki a táblába, melyet a növény betakarításakor újra fel kell szedni. A nagyszámú csepegtetőtest (ha-onként ezernél is több) üzembiztonsága sem kielégítő még Beruházási költsége — az eddigi adatok szerint — igen nagy. Ezért távlati elterjedése már eleve is csak az állandó jellegű ültetvényekben képzelhető el, ha az üzemszerűségi feltételek kielégíthetők lesznek. Növénytermesztési összefüggései (vízigény, öntözésegyenletesség, talaj szikesedése stb.) egyelőre még nem tisztázódtak, legalábbis nem egyértelműen. Mindezek miatt országosan jelentős előretörésére egyelőre számítani nem lehet. Az altalajöntözés műanyag csöves változata ugyancsak kísérleti, kipróbálási stádiumban van. Az eddig szerzett — még nem befejezett — növénytermesztési hatások igen biztatóak, a növényzet reagálása erre az öntözési módra rendkívül pozitív. Ennek oka feltehetően az, hogy a talaj felületére jutó öntözővíz öntözéskor teljesen telíti a talaj pórustérfogatát, melyben a fogyó víz helyét fokozatosan levegő tölti fel újra. Azaz a pórustérfogatban a víz—levegő aránya egy fűrészfogszerű diagramot ad, mely nem fedi a növény optimális statikai vízigényét. Ezzel szemben az altalaj- öntözésnél a levegő sohasem szorul ki a talajból, gondos öntözéssel, főleg pedig az automatikus vízadagolással gyakorlatilag állandóan az optimális statikai vízigény szintjén tartható. E módszer energiaigénye kicsi, munkaerőigénye az öntözésirányító gépészre korlátozódik, és a talaj felületén nem lévén öntözőelem, a termeléstechnikát mi sem korlátozza. Érthető, hogy nagyüzemeink élénken érdeklődnek ezen öntözési módszer iránt. Előfeltétele a megfelelő technikai szintű, üzembiztos, gazdaságilag is előnyös műszaki megoldás kidolgozása vagy ilyennek átvétele, mert külföldön ilyen már létezik, cukornád és egyéb nagy területek öntözésénél. 1.44 Különleges öntözések Az öntözés néhány különleges vagy kiegészítő célú változatát az alábbiakban ismertetjük. 1.44.1 Frissítő öntözés Mezőgazdasági üzemeinkben nem alkalmazzák (csak kivételesen egyes kertészetekben). Célja, hogy kis vízadaggal, kis intenzitású szórófejekkel a légkör pára- tartalmát növeljük, és ezzel csökkentsük a növényi párologtatást. Magának a „frissítő öntözés”-nek a célja általában merőben ellentétes minden mezőgazdasági termelési céllal. Ugyanis: a párologtatás a termelés motorja és az öntözés célja biológiai értelemben ennek a párologtatásnak a kielégítése és nem pedig a csökkentése. Ha tehát öntözőtelepen engedtük a talaj nedvességállapotát addig lecsökkenni, hogy a növényi vízfelvétel már erősen korlátozott, a növény hervadozik, „frissítésire szorul, úgy már nagy szakszerűtlenséget követtünk el. Ilyenkor pedig már nem „frissítésre”, hanem komoly adagú öntözésre van szükség, hogy a növényi vízforgalom egyensúlyát újra helyreállítsuk. Ugyanis hazai klímánk alatt 93
