Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.4 Az öntözési módok összehasonlítása
csökkent, ma már gyakorlatilag meg is szűnt. Helyét az esőztető öntözéssel termelt zöldség vette át. Ezzel szemben egységesen fejlődött és helyét ma is stabilan tartja a felületi legelőöntözés, bizonyítva ezzel érdekeltségét, létjogosultságát. A felületi öntözőtelepek 1967-ben érték el maximális kiterjedésüket (127 012 ha) és azóta fokozatosan csökken területük annak ellenére, hogy a felületi legelőöntözés és a rizstermelés helyzete stabil, sőt ez utóbbié még újra növekszik is. Ez tehát azt jelenti, — amit a számok egyértelműen tükröznek —, hogy a mélybarázdás öntözés elterjedése ellenére is a felületi szántóöntözések csökkennek. Az esőztető öntözési mód 1959-ig nem képviselt számottevő részarányt az öntözési módok közöitt. Ettől kezdve azonban ugrásszerűen nőtt a részaránya és abszolút értelemben vett területe is. Részaránya 1959-ben 13,4%, 1960-ban 26,4%, 1961-ben 38,7%, 1962-ben 53,4%, 1963-ban 63,4% és azóta enyhén növekedőben bár, de 1974-re elérte a 73,1%-ot. Az esőztető öntözési módon belül a hordozható berendezések által lefedhető terület (névleges kapacitás) lényegében véve 1970 óta változatlan (mintegy 270—280 000 ha-t tesz ki). A félstabil telepek aránya viszont vontatottan bár, de folyamatosan növekszik. E lassú fejlődést elsősorban a magas beruházás költségei okozzák. A hordozható berendezések 1960—66 közötti rohamos fejlődésének logikus következménye, hogy amortizációs idejük lejárván a gépek zöme erősen elöregedett állapotban van. Statisztikai felmérések adatai szerint 1974-ben 725 db MA 350-es berend.-ből 100 db 7 évnél és 15 db 10 évnél régibb. 2748 db MA 200-as berend.-ből 1440 db 7 évnél és 1035 db 10 évnél régibb, 954 db Ma 120-as berend.-ből 651 db 7 évnél és 426 db 10 évnél régibb. E statisztika tehát azt is mutatja, hogy a felújítási kedv részlegesen bár de egyedül a legnagyobb kapacitású Ma 350-es berendezésre áll fenn elsősorban. Az altalaj-öntözési mód néhány lápterületünk vízszintszabályozáson alapuló öntözését jelenti és mintegy 10 000 ha kiterjedésű. Mindezt egybevetve, valamint figyelembe véve az egyes berendezés- típusok korát és műszaki állapotát is, leszögezhető, hogy — a meglevő felületi szántóöntözések — a rizstelepek kivételével — elsősorban műszaki fejlesztésük hiánya miatt kikopnak az öntözéses gazdálkodásból. A korszerű eljárások — mély barázdás, hosszú barázdás — elterjesztése indokolt, — a felületi legelőöntözések területe jelentős, de korszerűsítésük általában szükséges, — a rizsöntözések területe újra fejlődésben van, az ún. rétegvonal- menti rozsgátas rendszer a fejlődés gyorsítását eredményezhetné, — a hordozható esőzstető berendezések — melyek az összes öntözési kapacitásnak mintgy 60%-át teszik ki — kiöregedőben vannak, a felújítási kedv erősen csökken és főleg az is csak az MA 350-es típusra korlátozódik, — az a.c. telepek területe folyamatosan, de csak lassú ütemben növekszik, — az altalaj öntözés a Hanság, a Kis-Balaton lápterületére korlátozódott. 91
