Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.4 Az öntözési módok összehasonlítása

16. táblázat

Az öntözés hazai fejlődésének adatai (ha-ban)

Megnevezés

1947

1956

1960

j 1966

1974

Felületi öntözőtelepek

—

—

64 270

120 512

101 793

Ebből ténylegesen megöntözve:

— rizs

5 366

47 045

28 337

18 850

28 323

— szántó

656

15 255

29 861

26 834

12 321

— zöldség

3 116

12 107

15 720

1 935

214

— gyümölcs-szőlő

—

—

—

51

1 285

— rét-legelő

2 472

10 770

15 473

17 657

29 048

— egyéb

—

4 103

5 342

240

3 330

Esőztető öntözőtelep

120

—

25 098

291 368

331 361

Ebből hordozható

120

—

25 098

257 817

277 158

Ebből félstabil és stabil

—

—

—

33 551

54 455

Ebből ténylegesen

megöntözve:

—

—

—

76 815

160 423

— szántó*

—

—

—

31 590

29 555

— zöldség*

—

—

—

2 640

6 166

— gyümölcs-szőlő*

—

—

—

8 592

36 359

— rét-legelő*

—

—

—

4 541

646

Altalaj öntözés

—

—

5 359

5 710

10 283

Öntözőtelepek összesen

—

—

94 727

417 590

443 689

Tényleges öntözés

összesen

11 610

89 280

94 727

162 881

307 660

Esőztető az összes

%-ában

1,0

1,6

26,4

69,8

73,1

1963-ig a felületi öntözések között volt nyilvántartva.

Ami az egyes öntözési módok és módszerek változásait illeti, azokról e statisztika alapján is a következőket állapíthatjuk meg:

A felületi öntözés 1958—59-ig dominált, más öntözési mód aránya ezen időpontig elenyésző volt. Ezen belül a rizsöntözés képezte az összes öntöző gazdálkodásnak évenként változóan bár, de általában több mint a felét. A rizstermelés maximuma 1955-ban volt, mélypontját 1965-ben érte el, és azóta nem gyorsan bár, de szívósan és töretlenül növekszik újra.

Igen érdekes a felületi módon öntözött zöldségtermelés fejlődése, mely 1954-ben érte el maximumát 12 434 ha-ral, és utána folyamatosan

90