Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

1.29.8 Az öntözés és talajművelés összefüggései

Az 1.29.6 pontban (öntözés hatása a talajra) tárgyaltuk az öntözések talajtömörítő, összeiszapoló hatását, melynek mértéke azonban számos tényezőtől függően e jelenség hiányától a súlyos tömörödésig terjedhet.

A talaj összeiszapolódása ellen váltakozó mélységű talajműveléssel és lazító célú munkafázisok beiktatásával hatásosan védekezhetünk.

Nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni az altalajlazítás szerepének fontosságát, különösen kötött talajokon.

1.29.9 Talajjavítás, tereprendezés és az öntözés

A talajjavítás fogalma, értelmezése igen széles körű: magában foglalja elsősorban a talaj kémiai, fizikai tulajdonságainak megváltoztatását, éppen úgy, mint a talaj felszínének módosítását, tereprendezést stb. is. E fejezetben a talajjavítást leszűkített formában, csak az öntözéssel való kapcsolatában tárgyaljuk.

A javításra szoruló talajok egy részénél a talajszelvény mélysége nem megfelelő (sekély termőrétegű talajok), míg mások fizikai-kémiai tulajdonságai nem kielégítőek.

Általában a javítandó talajok vízgazdálkodása, a növény által köny- nyen hasznosítható vízkapacitása korlátozott és ez eleve szűk határok közé szorítja a termelési lehetőségeket.

Az öntözés során mindig a talajt öntözzük, ezt a „vízraktárt” töltjük fel vízzel, és ezért alapvető fontosságú érdek ezen „vízraktár” jellemző tulajdonságainak — paramétereinek — talajjavítással történő kedvezőbbé tétele az öntözés számára. Megfelelő adottságok hiányában az öntözés olyan korlátok közé szorulhat, amely műszaki és gazdaságossági nehézségeket, sőt szélső esetben annak lehetetlenülését is eredményezheti.

Amíg a mély rétegű, jó vízgazdálkodású talaj jelentős vízkészlet tárolására és általában nagy kiegyenlítő (puffer-) hatásra képes, addig a javítandó talajok öntözésigénye éppen fenti hiányosságok miatt fokozott mértékű. Számos szikes talajon berendezett öntözőtelep tanulsága alapján azonban ma már nem kétséges, hogy az öntözés egyedül nem tudja gazdaságosan megoldani e beteg talajok termelési problémáit, még ősgyepek vagy rizstelepek esetében sem. Gazdasági eredmény csak ott volt elérhető, ahol az öntözés a szakmailag indokolt talajjavítással párosult. Éppen ezért a talajjavítás — ahol ez szükséges — az öntözőtelep létesítésének előfeltétele.

Szikes talajok esetében általában senki sem vitatja valamilyen talaj- javítás szüségességét. De ugyanakkor a savanyú talajok javítását már gyakran nem tartják az öntözés előfeltételének. Minél kötöttebb talajról van szó, annál inkább szükségszerű annak meszezése, hogy az öntözéssel fokozódó negatív hatást kiküszöbölhessük.

Általában mészszegény talajon az egyszeri (nagyobb adagú) mesze- zés mindenkor indokolt, hogy a talaj szerkezete, tehát ezen keresztül vízgazdálkodása is javuljon. Az öntözéses beruházás mellett ez további költséget jelent, de az állami támogatást is figyelembe véve mindenkor gazdaságos.

Ugyanez vonatkozik a már javított mészszegény talajon a rendszeres kis adagú („fenntartó”) meszezésre is, mindenkor azonban csak laboratóriumi vizsgálat alapján, mert a túlzott mérvű meszezés talajromlást okozhat. Sekély termőrétegű talajok esetében nem mindenkor lehet talajjavítással megoldani a talajszelvény hibáit (pl. laza, kavicsos altalaj eseté79