Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

— a mérsékelt párolgás teszi lehetővé, hogy folyamatosan egyre mélyebb talajréteg kerüljön kiszáradásra,

— a gyors párolgás viszont a felső néhány cm-es talajréteg kiszárítása után megakad, mert nem kap a talajból ilyen sebességű utánpótlást.

Hallaire a talaj kiszáradási sebességét összefüggésbe állítva az eva- potranszspirációval, úgy találta, hogy

m H

ET =----------,

1

00 t

ahol ET evapotranszspiráció, g/nap;

m a gyökerek által átszőtt talajréteg tömege, g;

H vízveszteség, mm; í időegység, nap;

AH az időegységre jutó vízveszteség, azaz a talaj száradásának At sebessége, mm/nap.

Ezt a 19. ábra is jól ábrázolja.

Ha tehát a talaj vízvesztesége lassú, a transzspiráció lehetősége maximális, gyakorlatilag majdnem a talaj teljes nedvességtartományában, amint azt az A és Bl görbék jelzik.

Ezzel szemben, ha a vízfogyasztás sebessége nagy, úgy a maximális transzspiráció lehetősége csak rövid időre terjed ki vagy esetleg nem is létezik, miként ezt a B2 és C görbék tüntetik fel.

Így tehát gyakorlatilag, ha a gyökerekkel átszőtt talajréteg mélységét meg lehetne duplázni, úgy a növény rendelkezésére álló nedvesség- készlet három vagy négyszeresére növekedne.

19. ábra. A talaj száradási sebessége és az evapotranszspiráció közötti összefüggés Hallaire szerint

72