Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az évelő növényeknél még a száraz szakasz bekövetkezése előtt a teljes talajszelvényt maradéktalanul fel kell tölteni vízzel és nem elegendő ráhagyatkoznunk a vízfogyasztás (eva- potranszspiráció) hiányának pótlására, mely módszer csökkentené a növényi gyökerek fejlődését s így eleve érzékennyé tenné a növényt a szárazságra. A nem évelő egynyári kultúrákban a vízigény számításának hagyományos módja (ETP-csapadék) nem veszi figyelembe a gyökerek fejlődését. A talaj olyan ütemben képes víztartalékát átadni a növénynek, ahogy a gyökerek egyre mélyebbre hatolnak. Ez a vízellátás annál inkább lehet eredményes, minél lassúbb a talaj kiszáradási folyamata, lévén a gyökerek növekedésének üteme korlátozott. Így tehát jogos az ETP-csapadék számítási módszerében figyelembe venni a talaj mélyebb rétegeinek vízszolgáltató képességét is. Hallaire ezt úgy fogalmazta: „a talaj nedvességkészletét annál inkább tudjuk kihasználni, minél lassabban történik a talaj vizének fel- használása”. 1.27 A transzspiráció és a növény összefüggése A potenciális evapotranszspiráció mint klímaadottság a motorja a víz mozgásának mind a talajban, mind pedig a növényben. Ha a növény az ETP magas értékeinek van kitéve — akár csak a napi fluktuáció néhány órájában is —, kénytelen lehet csökkenteni párologtatását. A termelés a fotoszintézis mértékétől függ, amely viszont függvénye a sztómaszabályozás hatása alatt álló transzspirációnak. Így tehát a terméseredmény annak függvénye, hogy a növény milyen mértékben tudja mobilizálni a talaj nedvességkészletét, valamint hogy miképpen tudja biztosítani a levél vízforgalmának egyensúlyát. Ezt sematikusan úgy is fogalmazhatjuk: ha a körülmények biztosítják, hogy a növény részére felvehető qmax vízmennyiség rendelkezésre álljon (<3max = ETM), akkor, ha ETP < qmax, a terméseredmény maximális lesz. Viszont, ha ETP > qmax, akár a gyökerek szintjén jelentkező elégtelen vízellátás miatt (qmax alacsony értéke), akár pedig azért, mert az ETP túl nagy, úgy a sztómaszabályozás működni kezd, hogy megakadályozza a levélben különben fellépő vízhiányt. Ez viszont már mindenkor visz- szahat a termésre. Ilyen párologtatáscsökkentés lehet akár csak időleges is, pl. a déli órákra korlátozott. A terméseredményre természetesen hathatunk kedvezően úgy is, ha csökkentjük az ETP-t, például szélvédő fasorok telepítésével. Az ETP és a tényleges párologtatás összehasonlítása alapján állapíthatjuk meg, hogy a növénytermesztésben vajon kiaknáztuk e, és milyen mértékben, a klíma adta lehetőségeket. A maximális és gazdaságos terméseredmény eléréséhez figyelembe kell vennünk a talaj, a víz, a növény és az időjárás tényezőit és főleg ezek egymásra hatását. Az emberi beavatkozásra két helyen van lehetőség: ott, ahol a növény kapcsolódik a külső tényezőkkel, azaz a gyökér és a levél útján. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a növényi vízigény nem biztosítható feltétlenül öntözéssel csupán, hanem adott esetben célszerű hatni magára a potenciális evapotranszspirációra, csökkentve annak mértékét, illetve az öntözés végrehajtásának változtatásaira, hogy ezzel biztosítsuk a növényi vízfelvétel ritmusának optimumát. 73
