Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
7. Az öntözés fejlődése, jelentősége és gazdaságossága
nagyszerű eredményeit, hogy legyen fogalmuk azon állapotról, melyet csak a jövő nemzedék fog ugyan elérni, de melynek előbb-utóbb végre be kell következni, ha van jövője a nagy magyar síkságon a magyar nemzetnek.” 1870 táján a kormányzat elkészítette a Tiszalök—Gyoma közötti nagy öntözőcsatoma tervét (melyet — csaknem 100 évvel később — szocialista rendszerünk valósított meg). Vedres István, Szeged városának híres főmérnöke és Beszédes József, szintén hangsúlyozták az öntözés szükségességét. Az 1860-as évek aszályának hatására főleg Evkövy Adolf és Lányai Menyhért agitáltak az öntözés érdekében. Nagyváti János, az 1871-ben kiadott „A szorgalmatos mezei gazda” című munkájában részletesen ismerteti az öntözés végrehajtását. A kiegyezés és az első világháború közötti időszakban, elsősorban Kvassay Jenő mérnök, a vízügyi szolgálat megteremtőjének munkássága alapján fejlődik — ha lassan is — az öntözés. A két világháború között a gazdasági nehézségek fékezték az öntözés szélesebb körű elterjedését. Sajó Elemér mérnök ezt az időt használta fel a világgazdasági krízis utáni kedvezőbb gazdasági helyzetre való felkészülésre („Emlékirat vizeink fokozott kihasználása és újabb vízügyi politikánk meghatározása tárgyában”, „Tanulmányok az öntözésről”, „Űjabb tanulmányok az öntözésről” stb.). Vezetése alatt a Vízügyi Szolgálat igen jelentős előkészületeket végzett : terveket dolgozott ki az Alföld öntözésére. Mindezek alapján született meg az 1937. évi XX. törvény, mely létrehozta az Országos Öntözésügyi Hivatalt mint az öntözésfejlesztés felelős szervét, valamint biztosította a tervszerű munka feltételeit. Első lépésként megvalósult a tiszafüredi öntözőrendszer és a békés- szentandrási duzzasztómű. Egyidejűleg készültek el a tiszalöki öntözőrendszer előkészítő munkái. Mindezekben jelentős szerepet töltött be Grimm János, Lampl Hugó, Mantuanó József, Németh Endre, Trümmer Árpád és sokan mások. A második világháború után került már csak befejezésre a lúdvári szivattyútelep (a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer). A felszabadulás utánra esik az öntözés rohamos fejlesztésének időszaka. Ezek közül kiemelkedő a tiszalöki öntözőrendszer, valamint a kiskörei duzzasztó megépítése. A hazai öntözés fejlődésének statisztikáját a 16. táblázat jól érzékelteti. A felszabadulás utáni nagy öntözésfejlesztés módszereit, eredményeit e kézikönyv megfelelő fejezetei részletesen ismertetik. Itt csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy a 430 000 ha-os öntözési kapacitásunk mintegy 200 m3/s víz biztosítását igényli napi folyamatos vízsugárban számolva. Ez körülbelül a háromszorosa a Tisza kis vizének (a szolnoki szelvénynél). 7.2 AZ ÖNTÖZÉS SZEREPE A VILÁGGAZDASÁG ÉS NÉPGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSÉBEN Az előző (7.1) pontban már érintettük az öntözésfejlesztés főbb tényezőit, anélkül azonban, hogy megvizsgáltuk volna a belső mozgatórugókat. Ha vizsgálni kívánjuk az öntözés világ- és népgazdasági jelentőségét, akkor már figyelembe kell venni azt a történeti fejlődést is, amely ezt létrehozta, és azokat az erőket, ható tényezőket, amelyek mai gyors fejlődését indokolják. 594
