Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

zők hatására — kisebb-nagyobb rögöcskékké állhatnak össze, a pórusok mennyisége az ilyen szerkezetesnek nevezett talajban több, mint amennyi a tömörített talajban kialakul.

A szerkezetes talaj fizikai tulajdonságai lényegesen eltérhetnek a talaj szemcseösszetételéből adódó tulajdonságoktól, ezért egyedül a talaj szemcseösszetételének ismerete nem elegendő a talaj fizikai tulajdonságainak jellemzéséhez.

A mezőgazdasági gyakorlatban jól ismerjük a talaj szerkezetének fontosságát. A gazda tudatos tevékenységgel segíti elő a jó talajszerkezet kialakulását, mely egyben elősegíti a talaj nagyobb vízkapacitásának, kedvezőbb víz—levegő arányának is a kialakulását.

Az így kialakult kisebb-nagyobb talajszemcsék és -morzsák közötti hézag az ún. pórustérfogat, melyet a teljes talajtérfogat százalékában fejezünk ki.

V — v

A pórustérfogat, % = 100 —,

ahol V a talaj valóságos térfogata (talaj + hézagok együtt), cm3; v a talajt alkotó szemcsék térfogata, cm3.

Ha a talaj szemcséinek tényleges fajsúlya fi (g/cm3) és a termett talaj fajsúlya Ts (g/cm3), úgy:

U =

Ts v ’

melynek alapján

is — Ts

a pórustérfogat, % = 100

fs

A talajok tényleges súlya általában 2,3—2,7 g/cm3 értékek között változik, és nem követünk el nagy hibát, ha átlagértékként 2,6 g/cm3-nek vesszük.

Ha adott esetben a Ts= 1,40, valamint fs — 2,60 g/cm3, akkor a pórus- 2,60 — 1,40

térfogat = 100 ------------------= 46%.

2,60

Míg a talaj szemcseösszetétele gyakorlatilag állandónak tekinthető, addig a pórustérfogat erősen változó értékű lehet, függően a talaj pillanatnyi állapotától, melyet jelentősen befolyásolhat a művelés, szerves- anyag-tartalom stb.

Míg a műveletlen talajok esetében a pórustérfogat 35—40% körüli szokott lenni, addig művelt talaj esetében ez elérheti a 60%-ot is. De természetesen tömörítéssel, hengerléssel csökkenthető is.

Jól művelt, jó termőerőben levő talajban a pórustérfogat mintegy fele arányban oszlik meg a mikro-, azaz a talajszemcsék közötti pórusokra és a makropórusokra, azaz a talajrögöcskék közötti térre.

Míg télen a pórustérfogat nagyobb százalékát víz és kisebb hányadát levegő tölti ki, addig nyáron rendszerint fordított a helyzet. A pórustérfogaton belüli víz—levegő arányára, valamint azok változására vonatkozóan lásd még az 1.17 pontot is: „statikai-dinamikai vízigény”.

57