Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

V

8. ábra. Magyarország ariditási térképe

így könnyen érthető, hogy az általunk egyelőre gazdaságosan meg nem változtatható klímatényezők ellenére is eredményesen küzdhetünk az aszály ellen, ha gondosan megfogalmazott és céltudatos termőhelyi víz- gazdálkodással növeljük a bőségesebb esapadékú évszakok vizének a talajban történő fokozott mértékű raktározását. Erre számos kultúrtech- nikai és agrotechnikai módszer is nyújt lehetőséget.

Biológiai értelemben aszályról beszélhetünk, ha a növény tényleges vízellátása kisebb, mint az adott növény adott fejlődési fázisának megfelelő lehetséges maximális vízigénye, vagyis az ETM. Ugyanis az ez alatti vízellátottság már csökkenti az adott helyzetben egyébként lehetséges termésszintet.

Gyakorlati értelemben akkor beszélhetünk aszályról, ha a növény valóságos vízellátása alatta marad az adott növény adott fejlődési szakaszához tartozó gazdaságos vízigénye kielégítésének, azaz kisebb, mint az ETR. Az ETR mint gazdaságosan kielégítendő vízigény alatti vízellátás ugyanis már valóságosan csökkenti a várt és gazdaságosnak betervezhető terméseredményt.

Az aszály hatása természetesen más-más mértékű terméscsökkenésben fog jelentkezni, attól függően, hogy a növény milyen fejlődési szakaszában jelentkezik. A növény ún. kritikus, azaz legvízigényesebb szakaszában jelentkező aszály okozza nyilvánvalóan a legjelentősebb termés- kiesést.

Talán első pillanatban furcsának találhatta az olvasó, hogy az öntözést tárgyaló kézikönyvben az aszályról szólunk. Ezt azért tettük, mert az aszály elleni legbiztosabb és legeredményesebb módszer éppen az öntözés.

53