Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai

De országrészek vonatkozásában is jelentős különbségek adódnak. Éppen ezért nem lehet egységesen kielégítő valamilyen kiválasztott — pl. 75 vagy 80%-os — gyakoriságú csapadék-valószínűség alkalmazása.

Ha megszerkesztünk egy grafikont, amelynek vízszintes tengelyére az időegység (pl. hónap) ténylegesen lehullott csapadékait, míg a függőleges tengelyére az ezen értékekhez tartozó évek számát jelöljük, úgy egy harang alakú görbét kapunk. E görbe legmagasabb pontja a leggyakrabban előforduló csapadékösszeg. (Átlagnak is mondhatnánk.) Tőle jobbra az „átlagon” felüli csapadék-valószínűségek, míg balra az átlagon aluli csapadék-valószínűségek találhatók.

Az öntözés szempontjából á görbe bal oldali, induló szakasza a legfontosabb. Aszályos vidéken a görbe itt csak lassan emelkedik és válik fokozatosan meredekebbé. Ezzel szemben csapadékosabb tájon már eleve meredekebben indul.

Az öntözést kielégítő valószínűségi értéket tehát e görbe hajlásszöge alapján, annak logikus alkalmazásával kell meghatározni olyanformán, hogy az a termelendő kultúra igényét is figyelembe vegye.

E mű célja és terjedelme nem indokolja, hogy részletesen foglalkozzunk a csapadék különböző időszakokra vonatkozó, különböző gyakoriságú sorainak számítási elveivel, illetve módszereivel. Itt csak utalni kívánunk ennek szükségességére, mert az aszályos években, a kritikus fejlődési időszakban jelentkező aszálynak a termelésre gyakorolt hatása, illetve az ezt pótló öntözés esedékességének ismerete tudja csak megalapozni az öntözés szükségességét bizonyító gazdaságossági számítás alapját.

1.23 Az aszály

A növénytermelés azon súlyos vízhiánya nevezhető aszály fogalmi körének, mely a termés nagymértékű csökkenését, illetve szélsőséges esetben pusztulását vonja maga után.

Az aszály lehet időszakos, azaz egyes kiugróan száraz években jelentkező aszály, de lehet egyes vidékek, tájak jellemzője.

Az aszálynak, mint az elégtelen vízellátásnak, kifejezésére használhatjuk a lehetséges évi párolgás és a tényleges évi osapadékátlag hányadosából képezett mutatót, azaz az ún. ariditástényezőt. Magyarország ariditási térképét lásd a 8. ábrán.

Ez az ariditási kifejezés azonban igen pontatlan, nagyon is általános, mert

— egyrészt csak az átlagos klímaadatokra alapozott,

— másrészt kizárólagosan csak a klímaadatokat veszi figyelembe.

Már sokkal élethűbb adatot szolgáltatna a kílmatényezők gyakoriságú adatsoraira alapozott ariditásszámítás: azaz pl. 10 évből hány és milyen mértékű száraz évvel kell számolnunk. Ugyanez a gondolat egyes növények vízigényére kidolgozva azok öntözésigényének szükségességére ad igen hasznos felvilágosítást.

Másrészt az aszály fogalmát nemcsak a klímatényezők, hanem az adott talajban hasznosan elraktározható vízkészlet is döntő módon befolyásolja. Ez közismert, mert hiszen a mély rétegű, jó vízgazdálkodású talajokon (pl. löszhátakon) még a klímatényezők szélsőségesen kedvezőtlen volta sem tud olyan termelési károsodást előidézni, mint amekkora a rossz vízgazdálkodású talajokon (pl. termőszikeseken) tapasztalható.

52