Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
Csapadékveszteségek Külön is kiemelni kívánjuk a csapadék veszteségeinek fogalmát, mert ezzel nem mindig szoktak számolni, holott e veszteségek mértéke adott esetben igen jelentős is lehet. Veszteség mindenkor van, és e tényt nem célszerű figyelmen kívül hagyni. A természetes csapadék egy része elpárolog. Ha a csapadékot követően a talaj felszínén át történő párologtatást — az evaporációt — az evapotranszspiráció fogalmi körébe is utaljuk, még akkor is marad párolgási veszteség a csapadék lehullása és a talajba történő beszívódási idő alatt. E veszteségcsoport a többi veszteséghez képest nem jelentős, mert ezen időszakban rendszerint a levegő páratartalma magas, a hőmérséklet csökkenő tendenciájú s így a levegő párafelvevő képessége korlátozott. Ugyanakkor azonban az öntözővíz párolgási vesztesége már lehet igen jelentős is, mert az öntözésre rendszerint száraz, meleg időben kerül sor, amikor a levegő párafelvevő képessége igen jelentős. Mértek már rekkenő meleg nyári napon, a déli órákban végrehajtott esőztető öntözésnél a szórófej és a talajra jutó víz között 35%-os párolgási veszteséget is. A természetes csapadék egy másik része a talaj felszínén elfolyik, nem vesz részt a növényi vízellátásban és táplálja a különböző vízfolyások vizét. Az elfolyó víz mennyisége a termőhely különbözősége és még sok más tényező függvényeként igen változó. Szélsőséges megjelenési formái: az árvizek és a belvizek. Általában — minél nagyobb a csapadék intenzitása, azaz időegységenként minél több csapadék hull le, — minél gyakoribb a csapadék, — minél lejtősebb a terep, — minél magasabb a talaj pillanatnyi víztartalma, — minél rosszabb vízbefogadó képességű a talaj (lassú vízvezetés, kis vízkapacitás), annál inkább növekszik az elfolyásból eredő veszteség. E veszteséget kultúrtechnikai és agrotechnikai beavatkozásokkal eredményesen csökkenthetjük. A csapadék harmadik része a mélybe szivárog és a talajvíz készletét gyarapítja. Ez sem lebecsülendő mennyiség, hiszen a mélységi vizekben rejlő vízvagyon igen jelentős. Mindezekből látható, hogy mind a természetes csapadéknak, mind pedig magának az öntözésnek is van vesztesége, s így nem lehet azt teljes mértékben a növénytermesztésben felhasználhatónak tekinteni. Csapadékadatok gyakorisági sorai Öntözés szempontjából vizsgálva, az évi csapadékösszeg sokévi átlaga csak nagyon keveset mondó érték. Tulajdonképpen nem is volna szabad használni, mert éppen azokat az adatokat egyenlíti ki, amelyek az öntöző gazdálkodást leginkább érintik: tudniillik a nedves és aszályos évekét. Közismert, hogy van bizonyos periodicitás az aszályos és bővebb csapadékú évek egymásutánjában, még ha nem is egyértelműen pontosítható ez a váltakozási rendszer. Az is közismert, hogy az egyes évszakok vagy hónapok csapadékvalószínűsége sem egyforma: a téli félév csapadékának valószínűsége nagyobb, mint a nyári félévé, tehát ez utóbbi bizonytalansága fokozottabb. 4* 51
