Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.2 Az öntözés éghajlati és talajtani vonatkozásai
A +3 °C körüli napi átlagos középhőmérséklet jelentős határkő növénytermelési szempontból. Tudniillik ezen hőmérséklet alatt már leáll a vegetáció, míg efelett megindul a produktív növényi termelés. A +10 °C átlépésének és ennek időpontjának szintén van növény- termelési jelentősége: efelett indul meg az intenzív növényi élet, illetve ez a minimum a hőigényes növények termeléséhez. Nálunk ez általában április 8—15-e táján szokott bekövetkezni, illetve október 15—25-e táján süllyed le ismét erre a szintre. Csapadék Adott területen a talaj nedvességtartalma szempontjából a csapadék jelenti a fő vízbevételi forrást. Hazánkban a csapadék évi menetében kettős maximum van. Az erőteljesebb maximum június—július hónapokban jelentkezik. Ekkor azonban a havi csapadékmennyiség jelentős része záporszerű csapadék formájában hull le. A második maximum — mely kisebb a nyárinál — ősszel, rendszerint novemberben következik be. A legkevesebb a csapadék a téli hónapokban (január—február). A növényi termesztés szempontjából a 3—5 mm alatti csapadékoknak nincsen különösebb jelentőségük. A 3 mm-nél kisebb csapadéké napok előfordulásának valószínűsége 81—86%. Az évi csapadékmennyiség nagyobbik része a vegetációs időszakban hull le. Ugyanakkor azonban a csapadéknak a sokévi átlagtól való plusz— mínusz irányú eltérése igen nagy, és ez a szóródás indokolja az öntözést, ha e kérdést a klíma oldaláról közelítjük meg. Azaz a vízzel kapcsolatos problémáink oka nem kizárólag a lehullott csapadék mennyiségében, hanem sokkal inkább annak időbeli rendszertelenségében és hőviszonyainkban keresendő. A levegő párologtató képessége A levegő párologtató képessége, vagy másképpen a potenciális eva- potranszspiráció az öntözés szempontjából fontos klímatényező. Ez a szám évjáratonként éppúgy nem mutat fel jelentős különbséget, mint a hőmérséklet. 80%-os valószínűség esetén a május—augusztus időszakra vonatkozó eltérés csupán mintegy 20 mm. Néhány állomás ETP-adatait a 13. táblázatban ismertetjük. Széljárás Az öntözés, de különösen az esőztető öntözés szempontjából mindenkor figyelembe kell venni a széljárást is. A szél — különösen a meleg nyári szelek — egyrészt közvetve, a levegő párafelvevő képességének növelése, másrészt pedig közvetlenül, a szórófejek működésének befolyásolása útján érintik az öntözést. A közismerten szeles területeken az evapotranszspiráció mértéke mindenkor fokozott. Ugyanakkor a szél hatására az esőztető öntözés szórásképe erőteljesen torzulhat, sőt a 3—4 m/s-ot meghaladó szélsebességnél az öntözést már gyakorlatilag le is kell állítani. De jelentékeny mértékben fokozhatja a szél a szórófej által adagolt víznek a levegőben, tehát a talajra jutásig való párolgási veszteségeit is (1. a 9. táblázatot). E tényezőkkel tehát az öntözésben mindenkor számolnunk kell. 4 49
