Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.1 A növények vízigénye

Az érdekek ellentétesek, és ezért minden esetben növényenként kell vizsgálni és kikeresni a két görbe (öntözési költségek—többlettermelési érték) találkozásának optimumpontját.

Külön számítás nélkül is nyilvánvalóvá válik, hogy egy magas termelési költségű és nagy bruttó termelési értékű növénykultúra (pl. gyümölcsös) joggal igényelheti a nagy biztonsággal kielégített öntözést. Ugyanakkor alacsonyabb termelési értékű növények (pl. takarmányok) már nem bírják el gazdaságosan a nagy biztonságra tervezett méretezést.

A gazdaságos vízigény megállapításánál különös gonddal kell figyelembe venni a növény fejlődési szakaszait:

— a kritikus fejlődési időszakban, amikor a növény vízellátottsága a legszorosabb összefüggésben van a terméseredménnyel, a vízzel nem szabad takarékoskodni (vagyis ekkor az ETM-et indokolt alapul venni),

— ugyanakkor a termést csak kisebb mértékben befolyásoló fejlődési szakaszokban a gazdaságos vízigény messzebb állhat az optimum alatt.'

Mint láttuk tehát, nem elegendő csupán a növény vízigényét számításba venni, azt megfelelően korrigálni kell a gazdaságosság érdekeinek figyelembevételével.

1.19.3 A fejlődő termelés távlati vízigénye

Gyakran hallani azt a véleményt: nem a mai színvonalú termeléshez tartozó vízigényekre kell méretezni a hosszú élettartamú öntözőtelepet, hanem az öntözőtelep élettartama alatt egyre fokozódó intenzitású termelésre.

A kérdés fenti megfogalmazása helyes és teljesen jogos. Csupán a következtetések levonása az, ami nem mindig reális.

Az eddig elmondottakból nyilvánvalóvá válik, hogy a potenciális evapotranszspiráció (ETP) plafonnak tekinthető, mert ennél több nedvességet a levegő képtelen felvenni, bármilyen termelési körülményekről legyen is szó. Az sem vitatható, hogy:

— a növényzet csak fejlődése legvízigényesebb szakaszában képes az ETP-t megközelítő vagy azzal azonos vízmennyiség párologtatására, ha az egyéb feltételek ezt lehetővé teszik,

— egy nagyobb, sok táblából álló öntözőtelepen vagy öntözőfürtben az öntözés teljes egyidejűségi igénye sohasem áll fenn, és ezzel a jövőben sem kell számolnunk,

— a „gazdaságos” öntözővízadag — a kritikus fejlődési időszak kivételével — mindenkor számottevően kisebb, mint a termelési szempontból túlzottnak tekinthető biológiailag maximális növényi vízigény (ETM).

Így tehát, ha az ETP értékét a fenti szempontok figyelembevételével redukáljuk, úgy olyan értékekhez jutunk, melyek most és a jövőben egyaránt teljes biztonsággal maradéktalanul ki fogják tudni elégíteni az egyre intenzívebbé váló termelés minden igényét. Így a termelés fokozásának nem a víz fog gátat szabni — természetesen a víz megfelelő alkalmazása esetén —, hanem a növény biológiai képessége, illetve egyéb termelési tényezők: a napfény, a hőmérséklet és egyéb agrotechnikai tényezők.

47