Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.3 Az öntözés gépei

23. fénykép Szovjet vízágyú

szivattyús gépcsoport is. A gép üzemállásonként haladt előre-hátra. Öntözés közben állt és 240°-os szektorba szórta a vizet (23. fénykép).

Hajós esőztetőgép. Hazai találmány volt. 5—6 gazdaság rendezkedett be ilyennel, de üzemüket már ezek is felszámolták. Mély vezetésű, vízszintes fenekű öntözőcsatornákkal kellett a területet behálózni. 170—180 m-enként. A lapos fenekű öntözőhajó hossza 25,0 m, szélessége 3,5 m volt. A 150 1/s teljesítményű szivattyút 160 LE-s Diesel-motor hajtotta. A gépcsoport 10—12 att-val nyomta a vizet az iker fősugárcsövekbe, melyek 90—90 m távolságig szórták el a vizet. A nagy távolságra kilövellt vízsugár — a levegőellenálilás hatására — szétbomlott és cseppekre porladt. A hajótest melletti sávot 4 segédsugárcső öntözte. A hajó kormányzásához és előremozgatásához további 6 segédsugárcső szolgált. A fősugárcső a hajó hossztengelyéhez viszonyítva 16°-kal elfordítható volt. A reakcióerő a hajótestet a kívánt irányba mozgatta.

A hajó 4—15 m/perc sebeséggel haladt, 10 m/perc sebességnél 5 mm csapadékot szórt és 180—200 m-es sávban volt képes öntözni. A szükséges vízmennyiséget több menetben juttatta a területre.

Utánfutós esőztetőgépek. A szivattyú kétkerekű utánfutóra volt szerelve és a traktor vonóoldali tengelycsonkjáról kardántengely hajtotta meg. Hazai típusai az MK—90 és az MK—120 voltak. Adataik:

MK—90 MK—120

LE 20 25

Q 900 1200 1/p

Hasonló volt a szovjet DDP—30 és a német MMK—120.

216