Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
2. Az öntözés műszaki alapismeretei - 2.2 Öntözővíznormák, vízdíjak
a csapadék teljes hiánya, hanem a növényi élet által megkövetelt eloszlás akadályozza a zavartalan fejlődést. A növényi vízszükségletnek csak egy részét szükséges öntözéssel pótolni (lásd az 1.19.2-nél). A növények öntözővízigényének kielégítését jellemzi a vízmennyiségi norma, az öntözési időpont és az öntözési forduló. Az öntözővíz-szükséglet esetenként vízháztartási vizsgálattal és tapasztalati értékeléssel határozható meg. Vízháztartási vizsgálat A számítási módszert az 1,19-nél ismertettük. A tenyészidő alatt pedig, végzett talajnedvesség-mérésekkel esetenként állapítható meg az öntözési időpont, az időtartam, a szükséges vízmennyiség tényleges értéke. A vízkészletek helyes hasznosítása és az öntözővíz-szükséglet meghatározása érdekében evapotranszspirációs észlelőállomások hálózatát hozták létre. Ezek a talaj felszínéről és a növényzetről elpárolgó vízmennyiséget mérik. Az adatsorból megállapítható a növények tényleges öntözővíz-szükséglete és előrejelzés is adható. Tapasztalati értékelés Az öntözővíz-szükséglet meghatározása a múltban tapasztalati értékeléssel történt. Ennek pontossága azonban ma már nem kielégítő. Ezért a víznormák tudományos vizsgálatok alapján, az esetenkénti öntözés vízadagja pedig az öntözendő táblán végrehajtandó műszeres talajnedvességméréssel kerülnek meghatározásra. 2.21.2 Országos öntözővíznorma A felhasználható öntözővíz mennyiségét a 30/1964. OVF számú utasítás szabályozta. Az értékek országos átlagok. Függetlenek a helyi éghajlati és talajviszonyoktól. A hatósági munkát, a műszaki és agrotechnikai tervezést, az öntözőberendezések üzemeltetése tervezését, a vízdíjkivetést szolgálták. A normatáblázat a talaj vízvezető képességének figyelembevételével öntözési módonként, növénykultúránként adta meg az öntözési idénynormát, a csúcsnormát, valamint azt, hogy hány alkalommal, milyen vízmennyiséggel lehet öntözni (mm, m3/kh, m3/ha). Az öntözés pontosabb tervezése azonban regionális normák bevezetését tette szükségessé. Ezért a VITUKI és a mezőgazdasági kutatóhelyek 1964—74 közötti kutatási eredményei alapján és az evapotranszspirációs állomások adataira támaszkodva 1975-ben megkezdődött a „tájnormák” kidolgozása. Könyvünk első fejezete és az OVHMI—119 számú műszaki irányelvek számítási eljárásokat adnak ezeknek alapján az öntözővízigény számításához. (1976 végén kiadásra került az 5/1976. (XII. 24.) OVH rendelkezés, amely ezeken alapszik: a szerkesztő megjegyzése.) 2.22 Az öntözővíz minőségi normái A technikai, a kulturális és a szociális fejlődés nyomán a vízszeny- nyezés világméreteket öltött. Hazai vizeink szintén szennyeződnek. Az 1045/1972. számú minisztertanácsi határozat, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének irányelveiben erre is rámutat. Megállapítja: „A hústermelés fokozása, a nagyüzemi állattartó telepek létrehozása, az ipar — ezen belül az élelmiszeripar — fejlődése és az urbanizálódás folytán keletkező, valamint egyéb ipari szennyvizek mennyiségének növekedése számotte166
