Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.8. Az üzemfejlesztési tervek tartalma
Adott esetben csak a termelni szándékozott növény vízigénye és ennek öntözéssel kiegészítendő gyakorisága, a várható terméseredmény és megalapozott gazdaságossági számítás alapján dönthető csak el a kérdés, hogy az adott, jó vagy gyengébb minőségű talajon érdemes-e öntözni. Mekkora területen öntözzünk? Vajon hol van az öntöző üzemek optimális területaránya a száraz és az öntözött terület viszonyában? Milyen az öntöző üzemek kialakításának legjobb formája? Gyakran felmerülő kérdés, amelyre felelni egyetlen tőmondattal nem lehet. A termelési cél, a termelési profil kialakítása már közelebb visz a felelethez. A termelés szakosodása és ezzel párhuzamosan koncentrációja, az iparszerű termelési formák egyre szélesedő elterjedése a területhasznosítás és a végtermék előállítása kérdését állítja a középpontba. Ilyen szemszögből vizsgálva a kérdést, azt mondhatjuk, hogy önmagában nem döntő az üzemen belüli öntözött—száraz terület részaránya. Az öntözés az agrotechnika egyik láncszeme. Ha így nézzük, nincs szerepe annak, hogy mekkora területen öntöz egy üzem. Az öntözést azonban olyan ütemben, olyan fokozatossággal szabad csak bevezetni, amilyen fejlődéssel valósítja meg az üzem termelésének szakosítását, illetve intenzitásának növelését ahhoz, hogy az öntözővizet gazdaságosan tudja kihasználni. E kérdés tehát elsősorban nem mennyiségi (mekkora területen öntözzünk?), hanem időrendi (milyen lépcsőkben térjen fokozatosan az öntözésre?). Mit öntözzünk? Néhány növényünk abszolút öntözőigényes, mint például a rizs vagy számos zöldségféle. Öntözőigényes azonban általában szinte valamennyi intenzív körülményeket igénylő növényünk (kertészeti kultúrák, cukorrépa, burgonya stb.), valamint gyakorlatilag a magasan intenzív körülmények között termelt növényeink közül azok, melyeknek tenyészideje, illetve kritikus fejlődési időszaka belenyúlik a nyári, aszályos időszakba. Az öntözéstől elsősorban olyan növények termelési problémáinak a megoldását várja a népgazdaság, melyeknél az öntözés fontos, kiemelkedően hatékony és amelyek öntözetlenül nem vagy csak kevésbé gazdaságosan valósíthatók meg. Erre példa a rizs, zöldségfélék, burgonya, szója, cukorrépa, magas fehérjetartalmú takarmányok stb. termelése. Milyen üzemi feltételek mellett öntözzünk? Az öntözés — mint költséges beruházású és üzemű agrotechnikai eljárás — csak intenzív körülmények között lehet gazdaságos. Lehet öntözéssel egyes növények termelését is intenzív, magas színvonalra emelni, de az öntözéses gazdálkodás kihat az üzem egész gazdálkodására is, igényelve annak is a fokozatos belterjesség felé való növelését. Az öntözés bevezetésének csak olyan üzemi körülmények között van értelme, ahol az egységnyi termék előállítására felhasznált élőmunka kisebb, mint a száraztermelésben és ahol a termék előállítási önköltsége alacsonyabb. E cél megvalósításához az összes előfeltételek egyidejű biztosítása szükséges. Ez tehát azt is jelenti, hogy az öntözéses gazdálkodás 144
