Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.8. Az üzemfejlesztési tervek tartalma

megvalósítható maximális termelési szintet, miként illeszthető be az öntözés a rendszer nagygéptechnikájába és mi ennek a jövedelmezőségre gyakorolt hatása.

Géczy Károly szerint: „Az öntözés sok ellenkező vélemény ellenére is éppen olyan agrotechnikai eszköz a termelés fejlesztésében, mint például a trágyázás vagy a talajjavítás. Ezek használatának szükségességét általában nem kötjük a műtrágyagyár vagy a műtrágyaszórók jóságához vagy tökéletlenségéhez, vagy az istállótrágyázás technikai megoldásához, vagy éppen az üzemszervezési formákhoz. Ehelyett azt mondjuk: szükséges a trágya, a műtrágya, a javítóanyag stb., és keressük a technikai és üzemszervezési megoldásokat, hogy az üzemen belül a megoldás gazdaságosan realizálódhassék. Nagyon fontos a jó öntözési rendszer, a kiváló belső berendezés, a jól felszerelt üzem vagy a jó öntözéses agrotechnikai eljárás is, ezek azonban csak részletkérdések.

Az öntözés szükségességét az dönti el, hogy szükség van-e a népgazdaságnak több mezőgazdasági termékre, vagy nincs. Ha igen, úgy vizsgálni kell, hogy mely agrotechnikai eljárásokkal érhetjük el azt leggazdaságosabban.

Az ide vonatkozó vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a gépi talajművelés bevezetése, a termeléssel arányos szerves és szervetlen tápanyag-utánpótlás biztosítása, valamint a javításra szoruló területeken a javítás végrehajtása esetén a termésfokozás leghatékonyabb eszköze az öntözővíz.”

Nem az tehát a fő célkitűzés, hogy legyen minél több öntözésre berendezett területünk, hanem minél több terméket állítsunk elő gazdaságosan és ehhez használjuk fel a rendelkezésre álló öntözővizet is.

Hol öntözzünk; kedvező vagy kedvezőtlen vízgazdálkodású talajon?

Az öntözéses gazdálkodáshoz válogassuk ki a vízgazdálkodás szempontjából legjobb talajainkat vagy éppen ellenkezőleg: a rossz vízgazdálkodású talajokra vigyük a vizet, hogy így biztosítsuk ott is a vízellátás optimális voltát? E kérdés részben akadémikus, ugyanis öntözni csak ott lehet, ahol e célra vizünk áll rendelkezésre. Ezt tehát elsősorban a főművek és öntözőrendszerek kiépítése előtt lehet és kell mérlegelni. Korábban az öntözőrendszereink az Alföld mélyebb térszintű területein épültek, mert a technikai és anyagi lehetőségeink csak ezt tették lehetővé (mivel magasabb térszintre többnyire csak nagyon költséges csővezetékekkel és többszöri szivattyúzással lehet a vizet feljuttatni); ezenkívül akkoriban a rizstermesztés lehetővé tétele volt a fő cél. Napjainkban azonban a technikai lehetőség megnyílt a magasabb térszintű területek öntözővízzel való ellátására is (600—1500 mm átmérőjű csöveket is gyárt már a hazai ipar), az anyagi lehetőség pedig fokozatosan ugyancsak biztosítható lesz.

Nem vitatható, hogy a mély rétegű, nagy termőképességű földek az öntözést nagyobb íerméstöbblettel hálálják meg, mint a gyengébb földek. Ugyanakkor azonban éppen jó vízgazdálkodásuk miatt sok év átlagában kevesebbszer vannak az öntözővízre rászorulva, mint a gyengébb talajok. Tehát a felhasznált víz a jó földön hatékonyabb. De ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az öntözővíz használata a gyengébb talajadottságokkal rendelkező területen sokkal nagyobb mértékben növeli a termésbiztonságot.

143