Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.6 Rétek és legelők öntözése
zőbb életfeltételeit a gyepnövénytársulás kevésbé képes meghálálni. Ugyanakkor e mesterséges beavatkozás hatására életre kelnek az intenzívebb típusok, féleségek és lassan, fokozatosan kicserélődik a gyepnövényzet. E viszonylag lassú folyamat meggyorsítására igen jó módszer a gyepek felülvetése. Itt most csak arra kell különös nyomatékkai utalnunk, hogy a legtöbb természetes gyepben a pillangósok hiánya a legkirívóbb. Az állattenyésztők egy része ezt nem is bánja, mivel a dobkór veszélye így nem fenyeget. Számtalan gyakorlati megfigyelés igazolja azonban, hogy ha a legeltetést megfelelő átmenettel vezettük be, akkor még pillangósokkal szélsőségesen dús legelőn sem történik felfúvódás. A pillangósok pótlása tehát szükségszerű. Nehezebb feladat azonban a felülvetés eredményes végrehajtása. Általában sikeres a téli felülvetés. Ennek lényege, hogy télen, január—február hónapban hóra szórt vetésben felülvetjük a gyepet. A hóolvadáskor a mag megsüllyed, beiszapolódik és az első tavaszi rpelegek hatására csírázásnak indul. Ilyenkor mindig van elegendő nedvesség a kicsírázáshoz. Természetesen eleve számolnunk kell azzal, hogy nem minden szem vetőmag találja meg így az életfeltételeit. További módszer a gyepnek tavasszal alapos meghasogatása, felülvetése és újra történő lehengerezése. A felületi öntözésnél a már meglevő ősgyepen nem áll módunkban szabályos sávos csörgedeztetést megvalósítani, mivel a gyepen ridgernyo- mok kihúzása nem lehetséges. Ugyanúgy nem végezhető tereprendezés sem (mert az lényegében megszüntetné a gyepet). Tekintettel arra, hogy a gyep nemcsak nagymértékben igényli az öntözést, hanem tűri is azt, lehetővé válik a gyepek öntözésénél az extenzívebb, olcsóbb öntözési módok alkalmazása is. Ahol az árasztásos öntözésre van módunk, ennek alkalmazása is kifogástalan eredménnyel végrehajtható. Előfeltétel azonban a felesleges víz 24 órán belül történő teljes és tökéletes elvezetésének végrehajtása. Ahol a vízelvezetés — akárcsak foltokban is — nincs tökéletesen megoldva, ott a rendszeres öntözések hatására a terület elposványosodik, az értékesebb kultúrfüvek kipusztulnak, helyükbe savanyúfüvek, sás, csáté kerül. Ahol a terepnek valamilyen minimális esése van s így lehetőség nyílik a csörgedeztető öntözés végrehajtására, ott a természetes legelőkön az alábbi módszer alkalmazása javasolható. Nagy — 50—100 kh-on — táblákra bontva megépítendő az állandó jellegű öntöző és lecsapoló csatornahálózat és a hajtóutak rendszere. Táblán belül az egyforma területet uraló öntözőcsatornák alatt a tereptől függően, szükség szerint, a nyomvonal alápárnázott. E csatornák kihúzására legalkalmasabb a szovjet 1400-as csatornanyitó eke. Az így kialakított csatornák által uralt terület nagysága egyforma nagy és ez egyúttal megfelel egy-egy legelőszakasznak is. A legelőszakaszon belül szabálytalan alakban, a rétegvonalak szerint vezetjük, illetve tereljük a vizet egyrészt kisebb csatornákban, másrészt terelőgátacskákkal. Az ezekbe beépített kisméretű műtárgyakkal (tiltókkal) elvégezhető a felesleges vizek elvezetése is. Ezeken a kis csatornákon és terelőgátakon a jószág keresztüljár, és így ezek nem képeznek legeltetési akadályt. E módszer segítségével kis beruházási költséggel olyan telep építhető, melyen kellő gondossággal kifogástalan minőségű öntözés valósítható meg, viszonylag kis üzemköltséggel. 9* 131
