Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)

1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.6 Rétek és legelők öntözése

csony. Ugyanakkor hozama legalább eléri, vagy inkább túl is haladja a hasonló minőségű szántók takarmánytermő képességét, minősége kiváló, fehérjében gazdag, vagyis olcsón előállítható, jó minőségű tömegtakarmány.

Ahol adva van az öntözés lehetősége, ott mindenkor célszerű a természetes legelő vagy műrétek révén a takarmánytermesztésnek ezt a természetszerű tartást biztosító, olcsó, jó minőségű változatának az alkalmazása.

1.61 A rét- és legelőöntözés területe, fejlődése

Az öntözött rétek és legelők területi fejlesztési adatait a 16. táblázat tartalmazza (lásd 1.42-nél).

Eszerint a rétek és legelők öntözése a második világháború után csak elenyésző nagyságrendű volt (1947-ben 2472 ha). Ez fokozatosan növekedett és 1950-ig elérte a tízezer ha-t. Az 1962-ig ezt követő növekedés eredményeként 1962-ben már 36 797 ha legelőöntözést tartott nyilván a statisztika. Eddig az időpontig gyakorlatilag csak felületi módon öntöztük legelőinket. Ezt követően napjainkig a felületi módon öntözött legelők területe mintegy 30 000 ha-os nagyságrendben állapodott meg, némi évjárati ingadozással. Ugyanakkor azonban az esőztető öntözés széles körű elterjedésével fokozatosan emelkedett 1962-től az ezzel a módszerrel öntözött legelőterület és 1974-re elérte a 36 000 ha^t. Így az esőztető öntözés mia már túlhaladta a felületit a legelők öntözésének vonatkozásában is, és így az öntözött legelők összes területe 1974-ben már elérte a 65 000 ha-t.

A rizs kivételével a legelő az egyetlen kultúra, amely tartani tudta a felületi öntözésben is a helyzetét, sőt még némi fejlődésre is tett szert. Bizonyíték ez arra, hogy alföldi legelőink, ősgyepeink felületi módon való öntözése reálisan lehetséges és gazdaságos.

Ugyanakkor pedig az esőztető módszerrel öntözött, a mesterségesen telepített legelők térhódítása a legelőgazdálkodás súlyát, jelentőségét hangsúlyozza (ezek már a költségesebb öntözést is elbírják).

1.62 Gyepek öntözése

Öntözéses gazdálkodásba való bevonásra azok az ősgyepek valók, melyek a rendszeres vízjárás miatt nem savanyodtak el és amelyeknek talaja nem szélsőségesen beteg. Padkás szikeseken pl. még öntözéssel sem tudjuk az ősgyepek gazdaságos termesztését megvalósítani. Míg egyszerűbb beruházással és olcsóbb üzemköltséggel még a gyengébb minőségű legelőkön is lehet felületi módszerrel gazdaságosan öntözni, addig a költségesebb üzemű esőztető öntözést csak a jobb minőségű ősgyepek képesek meghálálni.

A gyepöntözéseknél különösen áll az a tétel, miszerint egyedül a víz nem képes számottevő és főleg tartós termésfokozásra. E gyepek talaja kiélt, sovány. Az öntözés csak alapos és rendszeres tápanyag-visszapótlással és az öntözéssel összhangba hozott módszeres hasznosítással — szakaszos legeltetéssel — egybekötve hozhat eredményt. Ezek nélkül az öntözés hatása csupán néhány sarjadzás erejéig terjed.

Az öntözést megelőző extenzív körülmények a gyepnövényzetben egy természetes szelekciót hajtattak végre, melynek eredményeként csak a legigénytelenebb és egyben legkisebb hozamú fű- és herefélék maradtak életben. Az öntözővíz, jobb tápanyagellátás, szakaszos legeltetés kedve130