Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
sük a talaj felső, legalább 50—60 cm-es rétegét. Öntözésére a hosszan tartó virágzási időszaka alatt különös gond fordítandó, mert — mint említettük — magkötése a vízellátottságának a függvénye. Az utolsó öntözést az aratása előtt mintegy 3—4 héttel végezzük. Ezzel az öntözéssel már biztosítani tudjuk csökkenő vízfogyasztását és nem teremtünk kedvezőtlen körülményeket a betakarítás számára. Mindez átlagos csapadékú évben legalább 3—4 öntözést jelent, egyenként 70—90 mm-es vízadaggal. Aszályos időszakban pedig arányosan többet. A szója ezzel a magas vízigényével a szántóföldi növények élén áll (a rizs kivételével). A szóját a gyakorlatban nem lehet túlöntözni, hanem inkább az történik, hogy rendkívüli vízigényét csak részlegesen elégítik ki. Ez természetesen a hozamot is korlátozza. Megfelelő termeléstechnika és bőséges vízellátás esetén ezt 30—35 q/ha-os terméssel hálálja meg. Néhány gazdaság már megközelítette vagy elérte ezt a terméseredményt — bizonyítva ezzel ennek realitását —, de a gazdaságok zöme még 20 q/ha alatti terméseket takarít be. Ennek oka elsősorban nem az elégtelen agrotechnikában, hanem az elégtelen vízellátásban keresendő. Ha fehérjeellátásunkban nagyobb függetlenséget akarunk elérni, ha szójatermelésünket nemcsak a szalmaláng fellobbanásához hasonlóan akarjuk fokozni, hanem megalapozottan kívánjuk fejleszteni, akkor össze kell kötnünk a szójatermelést az öntözéssel. Ez alól csak hazánk néhány bő és biztonságos csapadékeloszlású kisebb területe lehet kivétel. A rostlen öntözése Egy másik, tipikusan öntözésigényes növényünk a rostlen. A műszálak rohamos terjedése időszakában sokan a rostlent is halálra ítélték. Ma már azonban kiegyensúlyozottabb a helyzete, megmaradt a természetes rostoknak is a szerepük a javuló minőségű műszálak mellett is. A textilipar ma is igényli a lenrostot, melyet öntözetlenül csak alárendelt minőségben tudunk termelni és amelyet csak kiváló importfonállal keverve tudunk felhasználni. Ezzel szemben az öntözött rostlen minősége kifogástalan, megegyezik az import minőségével. Ez könnyen érthető, mert öntözés hatására megnő a növény, a rost hosszabb szálúvá, jobb minőségűvé válik. A rostlen termelése országosan nem számottevő probléma, megoldása nem hoz látványos eredményt. Néhány gazdaság koncentrált, szakosodott, iparszerű termelési színvonalon termelt öntözött rostlentermelése meg is oldhatná a kérdést. A rostlen öntözött termelése is példa arra, hogy az öntözéses gazdál- kadás hol tud igazán nagy hatásfokkal és jó eredménnyel közreműködni a népgazdasági érdekek minél hatékonyabb alátámasztásában. A rostlen minősége a növény magasságával, szárhosszával áll szoros összefüggésben. A növény magassága pedig a virágzása előtt lényegében már kis is alakul. Ezért öntözésével a generatív fázis előtti fejlődését kell elsősorban megsegíteni. Ebben az időszakban a rostlen nagyon vízigényes, de ugyanakkor nagyon víztűrő is. Például öntözés után kapott viharos nyári zápor hatására kuszáltan megdőlt rostlen kétségbeejtő képét már 3—4 nap múlva kiheverte és jó minőségű, rekord termést hozott. Mivel a rostlen öntözése május—június hónapra korlátozódik, amikor a talajok nedvességállapota még nem szokott súlyos vízhiányt feltüntetni, ezértáltalában elegendő 1—2 alkalommal öntözni, és akkor sem kell nagy vízadagokat alkalmazni. Évjáratonként természetesen ettől van eltérés, de 125
