Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
Felhasználási területe rendkívül sokrétű. Gyártanak ma már belőle az eredetihez megtévesztésig hasonló ízű és összetételű „műhúst” is. Fontos élelmiszer-ipari alapanyag, jelentős fehérje-abraktakarmány, ipari alapanyag stb. Ha figyelembe vesszük — miként már a szálas takarmányoknál mondottuk —, hogy az állattenyésztés takarmányhasznosítási hatásfoka rendkívül alacsony, akkor megérthetjük, hogy az állati eredetű fehérjékkel közel azonos minőségű szójafehérje közvetlenül, veszteség nélküli fogyasztásának milyen világgazdasági jelentősége van. Ez ad magyarázatot arra a tényre, hogy ma már harc dúl az exportáló országok eladási tételeiért és ezért a világpiaci ára meredeken emelkedik. A szójabab termesztésével hazánkban már régóta foglalkoznak. Az ismételten megindult kisebb-nagyobb szójatermesztési hullám minden esetben ellaposodott. A szója termesztése hazánkban szélesebb körben még sem tudott elterjedni. Ennek okát egyedül abban látjuk, hogy általában nem sikerült kielégítő terméseredményeket elérni. Ez viszont a szója szokatlanul nagy vízigényére vezethető vissza. A szójabab vízigénye, ezen belül is virágzáskori vízigénye, jelentős. A terméseredmény pedig szinte kizárólagosan ezen vízigény kielégítésének a függvénye. Bebizonyosodott tény, hogy a legbujább talajon, a legvadabb N-trágyázás esetén is minden virág köt, ha öntözzük. A hiányos magkötés, a virágok lerágása tehát nem a buja talaj következménye, hanem azt a víz hiánya okozza, végeredményben tehát hazánkban szántóterületünk zömén nincs meg az eredményes termesztésének előfeltétele, az elegendő és kedvező elosztású csapadék. Ott, ahol azonban öntözni tudunk, igen eredményes termesztésének lehetősége mindenütt adva van, mert a szója talajban kevéssé válogatós. A szója nemcsak szélsőségesen nagy vízigényű növény, de jó víztűrő képességű is. Ez a magyarázata, hogy pl. az USA-ban a rizstelepeken a rizs utóveteményeként termelik. A szója fő vízfogyasztási időszaka a virágzáskor van, ez 4—5 hétig tart. Aratáskor jól megfigyelhető a szója becsövesedése: jó magkötés jó virágzáskori nedvességállapotról tesz tanúvallomást. Üres „emeletek” viszont virágzáskori elégtelen vízellátásra utalnak. A szója ebben a kritikus vízfogyasztási időszakában folyamatosan igényli a szántóföldi vízkapacitáshoz közel álló talajnedvesség-állapotot, tehát bőségesebb vízellátást, mint más szántóföldi növényünk. Statikai vízigénye is magasabb, a pórustérfogatnak 80—90%-os vízzel való telítettségét igényli. Érthető, hogy ilyen vízellátás esetén a rekkenő déli órákban szinte „gőzöl” a szója tábla és fénytöréssel is jelzi azt. Vízfogyasztása ilyenkor megegyezik a levegő párafelvevő képességével (ETP), mely az Alföldön általában 6 mm/nap. Sokan úgy emlegetik a szóját, mint párás környezetet igénylő növényt. Szarvason az ÖRKI-ben végzett vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a szója az alföldi száraz klímában igen jól érzi magát, kiváló termést hoz, feltéve hogy bőséges öntözésével biztosítjuk részére nagy vízigényének a kielégítését. A párás környezetet talán éppen ezért igényli, hogy öntözet- len, nem optimális vízellátása esetén ezzel korlátozza párologtatását. A szója vetése, kezdeti fejlődése idején legfeljebb csak szélsőségesen kivételes esetben van szükség öntözésre. A talaj nedvességállapotától függően bár, de a virágzás kezdetét megelőző rohamos fejlődése időszakától — azaz általában június derekától — indokolt az öntözését megkezdeni. Az első öntözése után mintegy kéthetenként rendszeresen folytatnunk kell az öntözést, esetenként akkora vízadaggal, hogy azzal teljesen telít124
