Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
Takarmányozásunkat egyre inkább a biztonságosan nagy tömeget, jó minőséget adó növényekre helyeztük át. Az „egynyári szálas” vetésterülete egyre szűkül. Öntözött területen pedig alkalmazására gyakorlatilag nem is kerül sor. Öntözött körülmények között jelentős szerepe van a lucernának, vörösherének, herefüveseknek és a másodterményként vetett alexandriai herének. A lucerna kiváló minőséget, nagy tömeget adó, legáltalánosabban termesztett szálastakarmány-növényünk. Statikai vízigénye a hézagtérfogat százalékában kifejezett 80%-os víz és 20%-os levegő. Ugyanakkor a statikai vízigény a vörösherénél 88—92%. Gyakorlati megfigyelés szerint a lódiheréé még valamivel ennél is több. Ugyanakkor a növények dinamikai vízigénye — tényleges vízfelhasználása — igen magas. Vagyis e növények egy kilogramm növényi szárazanyag előállításához aránytalanul sok vizet párologtatnak el, nagy vízigényűek. Fentiekből ered, hogy a várt nagy tömegű terméseredményhez tehát igen nagy mennyiségű öntözővízre van szükség. Kállay szerint 200 mm- nek megfelelő öntözővízzel 23,40 q/kh lucernaszéna terméstöbblete biztosítható. Így tehát a lucerna nagy vízmennyiséget igénylő idénynormája és ugyanakkor kedvezőtlenebb statikai vízigénye a lucerna öntözéses termesztését csak kedvező vízgazdálkodású talajokon teszi lehetségessé. A gyakorlati tapasztalat mindezt igazolta is, mivel a kötött, levegőtlenebb talajok esetében a magas talajvíz, öntözéstől eredő kisebb pangó vizek hatására is könnyen kipusztul. Vagyis a lucerna öntözéses termesztése elsősorban a jó vízgazdálkodású talajokon indokolt. A vöröshere mind elméleti meggondolások, mind pedig az azzal teljesen megegyező gyakorlati eredmények alapján jobban bírja az erősen kötött, kissé szikes talajok levegőtlenebb körülményeit, a kisebb túlöntö- zéseket. Az igen kötött, erősebben szikes talajok öntözéses pillangósa a lódi- here és a szarvaskerep. Amíg a lucerna tisztán vetve minden szempontból előnyös termesztést tud biztosítani, a vöröshere füves keverékben többet terem, nem rogyik le, szénakészítése könnyebb, tehát indokolt herefüveskénti termesztése. Ugyanakkor a lódihere, szarvaskerep nagy tömeget és jó minőséget csak herefüvesként ad. Így tehát lucernánál általában véve indokolatlan a fűfélékkel való társítása. Külön ki kell emelni a lucerna magas fehérjetartalmát és annak igen magas biológiai értékét, valamint karotin tartalmát, azaz az A-vitamin pro vitaminját. A lucernatermelésnek — sajnos —■ még nem forrott ki az iparszerű termelési rendszere. Legfejlettebb változata kétségtelenül a forrólevegős gyorsszárítókhoz kapcsolt termelése, mert itt vitathatatlanul nagy a feldolgozóüzem igénye, húzóereje, de különösen kedvező a betakarítás gyorsasága. A zsengén vágott lucerna órákon belül lekerül a tábláról, jöhet az öntözés és tovább semmi sem akadályozza az újrasarjadzást. Trágyázás vonatkozásában az öntözéses termesztésnek önálló utakon kell járnia. Az öntözés, a növényzetnek a gyökérzónájába juttatott víz csak akkor biztosíthat gazdaságos és eredményes termelést, ha az a növény részére felvehető tápanyagkészlettel párosul, ha azzal időben, mennyiségben és összetételben harmonikus egységet képez. A víz és a tápanyag igen szoros összefüggésre mutat rá Brunner vizsgálata (4. táblázat). Fentiekből is nyilvánvalóvá válik, hogy a növényzet vízfogyasztása, vagyis az öntözővíz hasznosulása lényegesen kedvezőbb, ha megfelelő 120
