Budavári Kurt (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. I. Öntözés (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1978)
1. Az öntözőgazdálkodás alapismeretei - 1.5 Szántóföldi öntözés
Szeszélyes klímánk mellett tehát nincs minden évben, illetve minden helyen szükség a búza öntözésére. Az évek többségében viszont öntözést igényelnek az intenzív búzafajták, egyes aszályos évjáratban végrehajtott egy vagy kétszeri öntözés hatékonysága és gazdaságossága pedig kiugró lehet. Erre nagyon jó példát szolgáltatott az 1974-es esztendő. A búza öntözésénél különös szerepet kap a hordozható esőztetőberen- dezés. A búza ún. főidényen kívüli öntözése nem érinti e berendezés idényben való kihasználtságát. így viszonylag olcsón és gazdaságosan hajtható vele végre a búza öntözése. Ugyanakkor azonban a búza a stabil és félstabil öntözőtelepeken (felszín alatti csőhálózati és felületi telepeken) a telep magas fokú kihasználásának a korlátozója lehet, feltéve hogy utána nem követi valamilyen tarlónövény termelése. Ennek lehetősége azonban üzemi okokból korlátozott. Éppen ezért stabil öntözőtelepeken a búza termelését indokolt alacsonyabb részarányúra korlátozni (a terület 10—15%-ára). 1.52.3 Kapások öntözése Kapás növényeink a mai nagyüzemi agrotechnikában sem kézi, sem gépi „kapálásában nem részesülnek. Ha mégis megtartjuk ezt a hagyományos elnevezést, tesszük azt azért, mert öntözésük vonatkozásában közel álló növények. A kukorica öntözése A kukorica ma az öntözött területen belül viszonylag kis területet foglal el, 1974-ben a rizs nélküli szántóterületnek csupán 9,0%-át tette ki. Ugyanakkor, régebben az öntözésbeni részaránya sokkal nagyobb volt (1962-ben például megközelítette a 40%-ot). E ténynek a magyarázata egyszerű: az öntözetlen kukoricatermelés technikája az iparszerű termelési rendszerek bevezetésével ugrásszerűen javult és minden gazdaság részére lehetővé vált megfelelő hitel biztosítása mellett az ebben való részvétel. E rendszerek öntözetlenül is elérték az 55—60 q/ha-os termésátlagot nagy területeken, tehát annyit, aminél sokkal többet — korábban — öntözve sem termeltünk. Ugyanis az öntözéses termelés agrotechnikájának hasonló szintű kidolgozása még nem történt meg, az most van folyamatban. A kukorica jól bevált hibridjei 140—150 q/ha-os hozamokra képesek, tehát a genetikai bázis ma még nem fékezi a termelést. Minden bizonnyal a termelési rendszerek segítségével az öntözött kukoricatermelés rövidesen újra növelni fogja jelentőségét és területi részarányát, ha kialakul a 100 q/ha körüli agrotechnikai bázis. Mert itt már újra előtérbe kerül nemcsak az öntözés jövedelmezősége, de nagy termésbiztonsága is. így tehát a kukoricaöntözés növekedésével az elkövetkezendő években újra számolhatunk. Az intenzív öntözött kukoricatermelés agrotechnikai alapja a termelési rendszerek termeléstechnológiája, melyet azonban néhány tényező vonatkozásában némileg módosítani kell. A tenyészterületet a biológiailag lehetséges minimumra kell csökkenteni, tehát a sor- és növénytávolság szűkítésével a növényzetet úgy besűríteni, hogy még képes legyen normális csövet hozni és beérlelni. Ugyanis a sor- és növénytávolság szűkítésével a tőszám négyzetesen növekszik, míg ugyanakkor a tövenkénti termés csak lineárisan csökken. E két ellentétesen ható és különböző nagyságrendű tényezőnek az eredője a maximális terméshozam. 112
