Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

- az öntözővíz minőségének a szabályozását: ülepítő medencékkel, keverő medencékkel.

Az öntözőcsatornákon az egymáshoz közel levő műtárgyak egy-egy műtárgy-rendszerbe (csomópontba) egyesíthet ők pl. a mellékcsatorna víz- kivételi müvét többnyire egyesítjük a főcsatorna duzzasztó-zsilipjével, többirányú elágazásban vizosztómüvet létesítünk, a csőzsilipeket az útkereszteződésekhez helyezzük stb.

A műtárgyak helyének kiválasztásánál nagy gondot kell forditani arra, hogy a visszaduzzasztási határ ne érje el a feljebb levő műtárgyat, mert ez csökkentené a csatorna (és a műtárgyak) vizszállitóképességét.

1,0 m^/sec vizszállitóképességig a műtárgyakat rendszerint előregyártott elemekből célszerű megépiteni, nagyobb műtárgyaknál típustervek alkalmazása kívánatos. Egyedi tervezés csak a különleges feladatok megoldására és a különösen nagy műtárgyak létesítésénél szükséges.

A folyőkből gravitációsan történhet a viz kivétele duzzasztómű nélkül (ha a folyó vizállása magasabb mint az öntözőfőcsatorna vizszine) és duzzasztógát alkalmazásával. Mindkét esetben a legnagyobb problémát a fővizkivételi mű hullámtéri szakaszának kialakítása okozza, mert ez- rendszerint az egész éven át - a folyó feliszapolő hatásának van kitéve. Ezért a fővizkivétel helyét lehetőleg olyan helyen kell kijelölni, ahol a folyó medre közel van árvízvédelmi töltéshez. Ezt esetleg folyószabályozási munkákkal mesterségesen is megvalósíthatjuk. A gravitációs vízkivétel csőzsilipen, táblás zsilipen vagy szivornyán keresztül történhet.

A folyóból a szivattyús vízkivétel stabil és uszőműves szivattyúállással történhet. Ha a folyó vizjátéka a 4, 0 m-t nem haladja meg, akkor a szivattyúk cölöpállásra helyezhetők. Nagyobb vizjáték esetén mély alapozású szivattyútelepet kell a meder szélébe (de feltétlenül a sodorvonal közvetlen közelébe), vagyis a homorú part középső szakaszán építeni, vagy- ideiglenes megoldásként - uszőműves szivattyútelepet létesíteni. A szivattyús fővizkivételek esetében is arra kell törekedni, hogy hullámtéri szakaszon ne kelljen a vizet átvezetni. Ha ez nem lehetséges, akkor a szivaty- tyuktól csőben, vagy olyan burkolt csatornában kell a vizet az árvízvédelmi töltésig elvezetni, amelyből a lerakodott hordalékot kimosással könnyen el lehet távolítani. Az öntözővizet az árvízvédelmi töltésen ebben az esetben is csőzsilipen, táblás zsilipen, vagy szivornyán keresztül vezetjük át.

A hazai szivattyútelepek nyomómedencéinek hidraulikai vizsgálatai során Starasolszky Ödön megállapította, hogy ezek egyrészének kialakítása nem kedvező, mert a viz az energiatörő falba ütközve a nyomőme- dencében erős örvénylések keletkeznek, amelyek jelentős energiaveszteséget okoznak. Ezért a vizsgálatok alapján javasolható, hogy a jövőben energiatörő fal nélküli, diffuziószerüen kialakított nyomómedencéket építsenek.

A pozitív artézi kutak és galériák esetében a felszínre jutó vizeket víztároló-medencébe célszerű gyűjteni, mert ezáltal jobban (elfolyási veszteség nélkül) lehet a felszínalatti vizet hasznosítani. A medencét legalább- 48 -