Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek
24 órás kiegyenlítésre célszerű méretezni. A víztároló medencéből legcélszerűbben csőzsilippel vezethetjük be az öntözőcsatornába (vagy csővezetékbe) a vizet. A negativ csőkutak esetében a szivattyút legcélszerűbb közvetlenül a kút bélécsövéhez kapcsolni, mert a külön szívócső alkalmazása - a nagyobb súrlódási és kontrakciős veszteségek miatt - rendszerint csökkenti a vízhozamot. Ilyen esetben azonbana béléscsőnek légmentes kiképzésűnek kell lennie. Ügyelni kell arra, hogy a szivattyú teljesítőképessége ne haladja meg a kútra megengedett vízhozamot, mert ha azt meghaladja, akkor a kút hamar tönkremegy. Az aknakutak esetében a szivattyút közvetlenül a kút mellett állítjuk fel, és a szívócső végét a kútba lebocsátva közvetlenül kialakítható fővizki- vétel. Itt is ügyelni kell arra, hogy a szivattyú teljesítménye ne haladja meg a kútra megengedett vízhozamot. A síkvidéki és a völgyzárótágas víztározókból gravitációsan a tározó gáttestébe épített csővel vagy a gátat megkerülő alagúttal vehető ki a tá- rozott viz.5 m-nél nagyobb vízmélységű tározóknál a vizkivételi cső vagy alagút felső végére tornyot építenek, melyre a különböző szintekben helyezik el a vízbeeresztő zsiliptáblákat, hogy mindig a tározott viz felső, melegebb rétegét lehessen a tározóból kiengedni. A víztározóknál - az árvizek átbocsátására - árapasztó zsilipet vagy bukót is kell létesíteni. A víztározók szivattyús vízkivételének kialakítása megegyezik a folyőkból történő szivattyús vízkivételekkel. A csőzsilipek a leggyakrabban alkalmazott műtárgyak. Két főrészből állnak: a zárószerkezettel ellátott zsilipfőből és a csőrészből, melyeket elő-, és utófenék-burkolat egészít ki. A kisebbek előregyártott beton-, vagy vasbeton csőből készülnek, melyeknek átmérője = 40, 60, 80 vagy 100 cm. Az utóbbiakat iker-kialakításban is alkalmazhatjuk, ilyenkor két csőzsilipet építünk szorosan egymás mellé, hogy ezáltal a vizáteresztőképes - séget megkétszerezzük. A nagyobb csőzsilipek négyszög keresztmetszetüek, ezeknek három fajtájára már hazai szabványok is vannak, ezek: a 0, 8x1,1 = 0, 88 m^, az 1,0x1, 2 = 1,20 m^ és az 1,2x1,4 = 1,68 m^ átfolyási szelvényüek. Az előregyártott műtárgyakban megengedhető legnagyobb vizsebesség = 1,0 m/sec, a helyszínen betonozottakban viszont 1,5 m/sec-ot is megengedhetünk. A zárőtáblákat profilacélkeretre hegesztett acéllemezből célszerű készíteni. A felhuzóberendezés:-1,0 m^-nél kisebb szelvények esetében: csavarorsós- 1,0-1,5 m^ átfolyási szelvények esetében: a tábla tengelyvonalában felszerelt fogasrud csigakerék-hajtással,-1,5 m^-nél nagyobb átfolyási szelvények esetében: szimmetrikusan elhelyezett kettős fogasrud ugyancsak csigakerékhajtással. A táblás zsilipeket általában csak a 2,0 m^/sec-nél nagyobb viz- szállitőképességü csatornákon szoktuk alkalmazni, mert a kisebbeken a- 49 -
