Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek

- egyre magasabb térszintü területek kapcsolódnak be az öntözésbe, ezekre pedig az öntözővizet már rendszerint nem lehet gravitációsan eljuttatni, hanem csak - néha többszörös - vizátemeléssel.

Emiatt az öntözővízzel egyre takarékosabban kell bánni. Ennek legcélravezetőbb megoldása - rendszerint - a szivárgási veszteségek csökkentése. Ennek érdekében az öntözőcsatomáknak erősebben szivárgó szakaszait vagy szigetelőréteggel kell ellátni vagy vasbetonból kell elkészíteni.

Az egyszerű beton lap-burkol ás - a szivárgási veszteség csökkentésére - csak nagyesésü csatornaszakaszokon nyújt megfelelő megoldást, ahol a lapburkolat lehetővé teszi, hogy a csatornában 1, - m/sec-nál nagyobb viz- sebességek álljanak elő és ezáltal a csatorna keresztmetszete (és ezáltal a szivárgó felület is) lényegesen csökkenthető. Kis esésű csatorna-szakaszokon azonban a betonlapburkolás nem nyújt jó megoldást. Erre vonatkozóan dr. Lipták Ferenc és dr. Öllős Géza a "Burkolt és szigetelt öntözőcsatornák szivárgása" cimü tanulmányukban (Vízügyi Közlemények 1964. 4. füzet) az alábbiakat állapították meg:

"A merev burkolatú (pl. betonlapok) és a rugalmas (pl. fólia) szigetelésű öntözőcsatomákból kialakuló beszivárgásra nézve kimutatható, hogy a merev burkolatokban keletkező repedéseken keresztül a talajjal érintkező viz hatására a burkolat és a talaj között rendszerint kisebb-na- gyobb elválás (hidraulikai szempontból üreg) keletkezik. Emiatt a megnagyobbodott beszivárgási felületen át mindig több viz szivárog be, mint a rugalmas szigetelés azonos nagyságú nyílásán. Ezért a burkolatok feladatukat már egészen kismértékű - 2%-os - össznyilásfelület esetében sem tudják betölteni, hiszen belőlük a burkolatlan csatornából beszivárgó viz mennyiségének 50%-a is beszivároghat. Példa: valamely 40x60 cm méretű betonlapokkal burkolt csatorna esetében, ha a hézagok szélessége 1 cm, a hézagok összfelülete a teljes felület 4%-át teszi ki... melyen keresztül nagymértékű beszivárgás állhat elő."

Természetesen a csatornarézsű védelmére (elsősorban a műtárgyak előtti és utáni szakaszokon) a betonburkolat adja a legcélravezetőbb megoldást. Itt a hagyományos kisméretű betonlapok helyett egyre inkább a nagyméretű (1 m x 2 m) vasalt vagy hálőbetétes betonlapok, valamint az egymással összekapcsolt kisméretű vasalt betonlapok (az un. KDB-elemek) kerülnek alkalmazásra. Az utóbbiaknak rendkívüli előnye, hogy - a hézagok betonnal való kiöntése után - olyan monolit burkolatot alkotnak, amely az egyes lapok közötti kis mozgásokat lehetővé teszi (és igy nem túlságosan merev). Sok helyen eredményesen alkalmazzák a hatszögletű, takaréküreges betonelemeket is, amelyeket sejtszerüen illesztenek egymáshoz.

A merev burkolatok helyett tehát - a szivárgási veszteségek csökkentésére - rugalmas burkolatokat célszerűbb alkalmazni, ezeket különféle anyagokból lehet előállítani: vízzáró földből, betonitos zaggyal, beto- nitos földből, aszfaltból, műanyag-fóliából stb. Sok hordalékkal rendelkező öntözővíz esetén a szivárgás-gátlást természetes kolmatációval is el lehet érni. Az ezirányu kísérletek igen sokrétűek és kezdeti eredményeket- 43 -