Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.1 Vízhasznosítási főművek
b) A hullámtéri tározó révén a nyári csapadékokból a tározó feletti Tisza-szakaszon lefolyó összes vízmennyiséget fel lehet fogni és hasznosítani lehet. Folyamatos utánpótlődás és feltöltődés lehetősége megvan. c) Az öntözési üzemszünetek miatt a Tiszából ki nem vett vízhozamokat is a hullámtéri víztározóban maradéktalanul fel lehet fogni és hasznosítani lehet. d) A meglevő árvízvédelmi töltéseket a tározó töltéseiként is fel lehet használni (megerősítéssel és hullámvédelemmel ellátva). A hullámtéri víztározás egyetlen hátránya az, hogy a kis vízmélység miatt nagy területet foglal el, amelyen korábban mező- illetve erdőgazdasági hasznosítás volt (részben legelővel, részben bizonytalan eredményű nyári szántóföldi műveléssel, részben pedig erdővel). A hullámtéri víztározók méretezését, töltéseinek és ezek hullám- védelmének kialakítását ugyanúgy kell elvégezni, mint a körtöltéses víztározók esetében. A különbséget mindössze az jelenti, hogy a járulékos beruházások között a tápcsatorna, a tápzsilip, valamint a vízlevezető csatorna és a barátzsilip helyett a hullámtéri víztározónál folyami duzzasztómű- vet és hajózsilipet továbbá - esetleg - vízerőművet kell létesíteni. Ezeknek létesítése azonban további előnyökkel jár: a mederben végigvezetendő viz hozam csökkenthetőségével, a duzzasztás révén az öntözővizkivételeknél a szivattyuzási költségek jelentős csökkenésével, biztonságosabb hajőzóut kialakulásával, energia termelésével, a fürdési-, üdülési- és vizisport- lehetőségek bővülésével stb. A dombvidéki, hossz-töltéses víztározókat idénytározás, vagy kiegyenlítő tározás érdekében célszerű létesíteni. Patakok és vízfolyások nagy vízgyűjtőterülettel és széles völggyel rendelkező szakaszain a hossztöltéses víztározók kialakítása néha célszerűbb és gazdaságosabb, mint a völgyzárőgátas kialakítás. Ugyanis a hossztöltéses megoldásnál nem vesszük a völgyet teljes szélességében igénybe, hanem - rendszerint - csak a keskenyehbik völgyoldalt. A szélesebb völgyoldalt ilyenkor célszerűen öntözésre rendezhetjük be. Természetesen célszerűbb volna ilyen esetben a víztározót a patakon vagy vízfolyáson valahol feljebb (ahol a völgy már keskenyebb) völgyzárőgátas megoldással kialakítani, azonban - lakőtelepülés, ut vagy vasút - gyakran ezt nem teszi lehetővé. A hossztöltéses kialakítás tehát csak kényszermegoldásnak tekinthető. Ez alól kivételt csak azok az esetek képeznek, amikor a helyi adottságok egyenesen ennek a megoldásnak kedveznek, ez azonban csak ritkán fordul elő. A hossztöltéses megoldásnak egyedüli előnye az, hogy a patak, illetőleg vízfolyás nem folyik keresztül rajta, igy árapasztók (túlfolyók) létesítésére nincs szükség, ezenkívül az árvizek hordaléka sem rakódik le ezekben a.víztározókban. A hossztöltéses víztározók vízmélysége csekély átlagosan 1,5-2, 5 m) igy tulajdonképpen emeltszintű halastavakként kezel- 24 -
