Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
2. A halászat tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái
Újabban egyre elterjedtebben helyeznek ki a halastavakba növényevő halakat is, mert ily módon a tavak gyomtalanitása és algátalanitása a legtökéletesebben és költség nélkül történik (sőt még jövedelmet is eredményez, mert a gyomok és algák halhússá alakulnak át). A tógazdasági halhustermelés fővonásokban a következőképpen történik. A már teljesen, esetleg csak részben feltöltött halastóba ősszel vagy tavasszal, fagymentes időben kihelyezik a tó termelőképessége és a rendelkezésre álló takarmány arányában, a tenyésztési célnak megfelelő számban az egynyaras nemes ponty ivadékot, vagy a kétnyaras nyújtott pontyot (egynyaras ponty, vagy pontyivadék az a hal, amely még csak egy nyáron át élt). A tavakat tavasz folyamán, de már vizről, különféle mész- és fosz- fortartalmu műtrágyákkal, továbbá hizősertések trágyájával trágyázzák. Az állományt május, junius hónaptól kezdődően fokozatosan emelkedő ta- karmányaiagOKkal etetik. A takarmányozás szeptember közepéig tart. A takarmány kiegészíti azt a természetes táplálékot, amely a tóban a termelőképességtől és az okszerű trágyázástól függően terem. Általában szeptember végén, október elején indul meg a tavak lecsapolása és a lehalászás, amikor a tóban levő összes halakat kifogják. (A viz leeresztése nélkül hálóval a legkedvezőbb feltételek mellett sem fogható ki teljesen a halállomány. Visszamaradnak ugyanis azok az aprőtestíi szemét- és gyomhal-fajok, amelyek a sürüszemü hálókon is átférnek, ezek tovább szaporodva a tóban a tervszerű gazdálkodást nagymértékben megnehezítik, és esetleg a termelés rentabilitását is veszélyeztetik.) A lecsapolás és lehalászás november közepe táján fejeződik be. A tavak télen át általában szárazon állanak. Lehalászás után csak azok a tavak kerülnek rövid időn belül viz alá, amelyekben a teleltetők táplálására esetleg vizet tárolnak, vagy pedig amelyekben a jövő évben kihelyezendő tény észanyag - egy- és kétnyaras ponty - teleltetését végzik. Ezeket a tavakat lehetőleg korán kell lehalászni, hogy utána még legalább 2 hétig szárazon lehessen őket tartani az újabb megtöltés előtt. Célszerű ezeket a tavakat úgy népesíteni, hogy a lehalászás alkalmával kifogott halat mindjárt piacra szállíthassák. A folyamatos hal- husellátás érdeke azonban megkívánja, hogy a tógazdaságok halállományának bizonyos százaléka nyáron kerüljön piacra, ami egyes tavak lehalászását és lecsapolását teszi szükségessé. A műtárgyak karbantartására és a tavak tisztítására általában a lehalászás után kerül sor. A halastavaknak, a termelés érdekében, teljesen lecsapolhatőknak kell lenniök. A teljes lecsapolásnak még akkor is meg kell történnie, ha nem lehet az egész vízmennyiséget gravitációsan elvezetni, hanem annak egy részét szivattyúval kell a tóból kiemelni, mert a tavakból ősszel minden halat ki kell fogni. A tó vizének leeresztése a tó nagyságától függően hosszabb-rövidebb időt vesz igénybe. Nagyobb tógazdaságok tavait feltétlenül úgy kell tervezni,- 211 -
