Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

2. A halászat tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái

A szabályozások során megzabolázott folyóink ártereit felhasitotta az eke, búzaföldek lettek a legjobb hal-ivó helyek, a halállomány pedig elesett az árterek nyújtotta bőséges tápláléktól.

A halállomány katasztrofális megcsappanásának oka volt az is, hogy a szabályozási munkák során nem tartották szem előtt a haltenyésztési és halgazdálkodási érdekeket, hiszen halaink természetrajzáról és tenyésztésük biológiai feltételeiről akkor még vajmi keveset tudtak. A folyóinkban elhelyezett vizlépcsők (békésszentandrási, tiszalöki, nicki) hallépcsői sem megfelelően épültek meg, igy ezek a halvándorlást nagymértékben akadályozzák.

A természetes vizek halállományának növelésére a következő különféle biológiai és műszaki feladatokat kell elvégezni:

1. Tavakat és folyókat - a lehető legnagyobb mértékben - meg kell tisztítani a halhushozamot jelentősen csökkentő kis értékű - elsősorban rabló - halféleségektől. Erre a korszerű halászati eszközök (elektromos halászat) már nyújt lehetős égeket *

2. Természetes vizek halállományát is uj, bőhozamu, jól aklimatizá- lódő halféleségekkel kell kiegészíteni.

3. A folyószabályozási és árvízvédelmi munkák miatt erősen megromlott ivási lehetőségek javítására a hullámtérben levő mélyedéseket és kubik -gödröket egymással és a folyó medrével össze kell kötni, hogy az azokban kikelő, bent rekedt ivadék és az anyahalak akadálytalanul visszakerüljenek a folyó medrébe, mielőtt ezek a hullámtéri mélyedések, holtágak és kubik-gödrök - az árvíz levonulása után - szárazon maradnak. A megcsappant ivási lehetőségek kiegészítésére pedig mesterséges ivatőta- vakat kell létesíteni és ezek szaporítóanyagát rendszeresen be kell ereszteni a természetes vizeinkbe.

4. A halak vándorlásának szabályozására - a vízlépcsőkben - jól működő hallépcsőket kell kialakítani, a vízlépcsőknél és egyes elágazásoknál, mentett oldali holtágaknál és csatornaszakaszokon pedig elektromos halterelő berendezéseket kell felszerelni.

5. A természetes vizekre telepitett vízerőművektől és szivattyúktól a halakat megfelelő terelőberendezésekkel (védőrácsozattal, elektromos halzárral stb.) távol kell tartani. A védőrácsozatoknál kettős rácsnak

kell lennie: belül sűrű (5 mm-es lyukbőségü) fémszitát, kívül pedig 20 mines résközü fémrácsot kell alkalmazni (a kettő között - tisztítási lehetőség céljából - legalább 10 cm távolság legyen). A rácsozatot úgy kell kialakítani és méretezni, hogy az azon átfolyó viz sebessége a 0, 50 m/sec-ot ne haladja meg (ennél nagyobb sebességnél az apró halak már nem tudnak elúszni).

6. Gondoskodni kell arról, hogy a halak számára mérgező anyagok ne juthassanak be olyan mennyiségben a természetes vizeinkbe, hogy számottevő halpusztulást okozhassanak.- 208 -