Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

2. A halászat tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái

b) autróf, vagyis tápláló vizek: ezek viszont tápanyagban igen gazdagok. de kevesebb bennük az oxigén. Termelőképesség szempontjából ezek

a legjobbak;

c) disztrőf vizek: ezeknek humusztartalma nagy, mészben szegények, iszapjuk is kevésbé tápdus és igen ritka az állatviláguk.

A folyóvizeket sebességük, hőmérsékletük és a bennük élő halfajok szerint pedig az alábbi csoportokba oszthatjuk:

a) felső szintáju hegy- és dombvidéki patakok, amelyekre az alcsony és eléggé állandó hőmérséklet, a magas oxigéntartalom és az erős vízáramlás jellemző. Ezeket a vizfolyásszakaszokat inkább az oxigénigényes halak lakják, vagyis ez a pisztrángfélék övezete;

b) a középszintájon már lassú a vizfolyás, emelkedik a viz hőfoka, ülepedni kezd az iszap és a folyóknak ezt a szakaszát már a kanyarulatok sorozata jellemzi. Ez az un. mámaövezet. (A mi vízfolyásaink nagy része is ide tartozik.)

c) alsó szintáj a torkolatkömyéki, erősen hordalékos folyőszaka - szók térsége, amelyet - jellegzetes hala után - dévér-övezetnek nevezünk. Ezt követi a deltakörnyéki félsős, majd a tengeri sós övezet.

A vizek közül - halászatilag - elsősorban azok jöhetnek számításba, amelyeknek nagy a haltápláléktermő-képessége és igy a halak életfeltételeit biztosítják. De mig a természetes vizek halállományának csak egy kis hányadát foghatjuk ki, addig mesterséges halastavainkból a teljes haltartő közeg leengedhető, vagyis a tavak maradék nélkül lehalászhatok. Ezért, mig természetes vizeinkből csupán 15 kg Ah átlagos halhozamot érünk el, addig a tógazdaságoknak ennek legalább a hússzorosát biztosíthatjuk.

Még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük a legutóbbi világstatisztikai adatokat: a 361 millió km^-es tengerfelülethez képest csupán 36 millió tonna volt az évi halfogás, ami - az édesvízi haltermés betudásával is - csak 1/2 kg Ah fajlagos halhozamot jelent.

Hazánk természetes vizeinek (folyőinak és tavainak) összes felülete = 134 000 ha (233 000 kh), az évenkénti halzsákmány pedig = 3 500 tonna (26 kg/ha). Látható tehát, hogy ez számottevő mennyiség, hisz összes halhustermelésünknek 24%-át teszi ki.

Vizsgáljuk meg ezután, hogy mitől függ a természetes vizek halhús- termelése. Ezt főleg a halféleségek és ezek aránya, az ivási, a telelési és vándorlási lehetőségek, valamint a kitermelés módja befolyásolják.

A folyószabályozási munkák megindulása előtt folyőinkban sok volt a hal. Áradáskor a folyók hatalmas területeken terültek szét, ami kiváló szaporodó helyeket és bő táplálékgyüjtő teret adott a halállománynak. Az . áradások kimaradásakor voltak halszük esztendők is, ezeket azonban min dig halbő évek váltották fel, amikor valósággal gondot okozott a kifogott nagy halzsákmány értékesítése.- 207 -