Budavári Kurt - Szászhelyi Pál: Vízhasznosítások (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. Az öntözés tervezési, építési, üzemeltetési és fenntartási munkái - 1.4 Az öntözés eddigi és várható fejlődése
országokat, mint Dánja és Kanada, ahol éppen - és nem véletlenül - a legnagyobb terméseredményeket érték el). Ebben az esetben az egész kapitalista világban betakaritott gabonafélék mennyisége 479 millió tonnáról 1447 millió tonnára, vagyis háromszorosára növekedne (lásd a 16. táblázatot). Az öntözés alkalmazása nélkül a 479 millió tonna, kb. ezer millió tonnára növelhető (a talaj helyes megmunkálása és a helyi feltételek figyelembevételével kialakított ésszerű vetésforgó az adott feltételek között legkedvezőbb növények termesztése, kiváló minőségű vetőmag használata, a vetőmag csávázási, elegendő szerves és műtrágya alkalmazása, védekezés a növényi betegs égek, az állati kártevők és a gyomnövények ellen, a mezőgazdasági munkák gépesítése stb. esetén). Az öntözés és öntözés nélküli terméseredményarányok megállapitásá nál abból kell kiindulni, hogy a klimatikus adottságok (csapadékviszonyok és párolgás) mellett öntözés esetén az átlagos többlethozam:- Németországban és Lengyelországban 30-40%- Csehszlovákiában 50-60%- Magyarországon 70-80%- Jugoszláviában és Romániában 80-90%- Bulgáriában 100-120%- Görögországban és Kis-Ázsiában 150-250% mig Egyiptomban és Észak-Afrikalegtöbb vidékén öntözés nélkül nem is lehet gazdaságosan termelni. Világviszonylatban tehát öntözés esetén átlagosan kétszer akkora terméshozamot lehet elérni, mint öntözés nélkül. Ez nincs ellentmondásban az előbbi táblázatnál elmondottaknál, mivel minden területen 100%-os arányban nem lehet az öntözést alkalmazni, hiszen a gabonaféléket sok olyan vidéken is termelik, ahol az öntözést (vízhiány, klimatikus adottságok, talajtani adottságok stb. miatt) nem lehet célszerűen alkalmazni. Jelenleg az öntözött földterület az egész világon összesen mintegy 150 millió hektár, vagyis az összes megművelt földterületnek kb 10%-a. E területek öntözésére évente kb. 1000 km^ vizet használnak fel (főként folyóvizet). Az öntözéses földművelés kiterjesztésének egyik lényeges akadálya az, hogy a folyók gyakran nem ott vannak, ahol különösen nagy szükség lenne az öntözésre. így a Szovjetunióban az Északi-Jeges-tengerbe ömlő folyók az ország összes folyóvizeinek 61%-át, a Csendes-óceánba ömlők 22%-át, az Atlanti-óceán melléktengereibe ömlők 8%-át, az Aral-Kaspi- medencébe ömlők pedig 9%-át teszik ki. Ugyanakkor, amikor az Északi- Jeges-tengerhez közel fekvő körzetek talaja tulnedvesedett, az Azovi, a Fekete- és a Kaspi-tenger medencéinek talaja számára viszont nincs biztosítva elegendő mennyiségű nedvesség, mivel a párolgás felülmúlja az évi csapadékmennyis éget. Az Ukrán SzSzK száraz, sztyeppés zónája 20 millió hektár kiterjedésű, a Dnyeper öntözőképessége viszont nem több 4 millió hektárnál. Közép-Azsia és Kazahasztán folyői csak 12-13 millió- 192 -