Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései

lentkeznek, ezért a mérőberendezéseket is úgy kell beállítani, hogy ebben a tartományban mérjenek a legpontosabban, hiszen a legnagyobb vízmennyiség akkor folyik át a nyomásközponton. Inkább a lényegesen kisebb tartósságu csucsvizszállitásnál mérjen nagyobb hibával a berendezés. Így a teljes viz- ' • mennyiséget terhelő mérési hiba kisebb lesz.

A Nagyhegyesi szivattyútelep tervezésénél ezt a kérdést nem vették kellően figyelembe, és a mérési tartomány úgy van beállítva, hogy a csucsvizszál- litás (közel 700 1/sec) környezetében mér a legpontosabban. Ugyanakkor az első szivattyú vízszállítási tartományában (közel 200 1/sec) nem, vagy egészen pontatlanul mér. Az első három üzemi évben - amelyek közismerten nedvesek voltak - a csucsüzemre jóformán nem is volt szükség, annál többet ment viszont az első gépegység, (a teljes idő kb. 30%-ában). Ebben az időszakban a vizmennyiségmérés teljesen megbízhatatlan volt. Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség a szolgáltatót, aki köbméterre számolja el a szolgáltatott vízmennyiségeket, nagyon hátrányosan érinti. További költségeket idéz elő ugyanakkor a mérő- berendezés átalakítása, mivel ez a helyzet üzemi érdekekből nyilván nem tartható fent.

Mint említettük, a felszín alatti nyomóvezetékes automatikus üzemi fürtökben a szállított vízhozamtól függetlenül, a nyomást bizonyos pontossággal állandó értéken kell tartani, amit a nyomás alatti csőhálózat szivárgási, csurgási (tolózár, hidráns stb.) veszteségeinek pótlásával érünk el, ha nincs üzemi igény. Ehhez nyomásfenntartő szivattyúkat alkalmaznak, mivel az a vízmennyiség általában kisebb az öntözővizszolgáltatást biztositó szivattyú teljesítményénél. A vizvesztfeségek pontos meghatározása a tervezés során nagyon fontos, mert ha tényleges veszteségek meghaladják a nyomásfenntartő szivattyúk kapacitását, akkor az automatika beindítja az első üzemi szivattyút anélkül, hogy öntözési igény jelentkezne. Röviddel ezután viszont ki is kapcsol, mert a nagy lökésszerű vizmennyiség helyreállítja a nyomást. Kedvezőtlen esetben, ez a ki-be kapcsolás sűrűn ismétlődhet. A jelenség nyilván káros a berendezésekre és a csőhálózatra egyaránt. Egyben az előzőekben tárgyalt labilis üzem kialakulását is elősegíti. Üzemi szempontból tehát nem kívánatos. Ezért tervezéskor nagy figyelemmel kell ezt a kérdést vizsgálni. Kivitelezéskor és üzemeltetéskor - a karbantartás során - pedig nagy gondot kell fordítani az indokolatlan csurgások megakadályozására. A tömítéseket rendben kell tartani.

Végül néhány mondatban a nyomáslengések kérdését tárgyaljuk. Nyomás - lengésen azokat a nyomócsővezetékben kialakult nyomáshullámokat értjük, amelyek az áramlási sebességek hirtelen változása következtében a surlődő elemi felületek rugalmas alakváltozásának hatására jönnek létre. A kérdést a Bala- tonaliga-i magasnyomású fürtben a VITUKI vizsgálta a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékének közreműködésével ! 23!. A mérések szerint a hullám terjedési sebessége leálláskor nagyobb értékű, mint induláskor. Ennek magyarázata a csőkötések bizonytalan viselkedése. A csőkötések merevsége más, mivel a tömítőgyűrűk másképpen viselkednek depresszió, illetve kompresszió hatására. Elágazásnál a nyomáshullám ellentmondásosan terjed tova, először a leágazást futja be oda-vissza és csak ezután terjed tovább a főágon.

A vizsgálat megállapította, hogy előírásos indulás esetén 4-5 att. nyomáslökés- 123 -