Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései

alakítása, illetve a szivattyúk kiosztása, a szivattyú teljesítmények meghatározása. Ezeknél a kérdéseknél az üzemeltetési igények elsősorban a gazdaságosság, azt kívánják, hogy az igények időbeli változását (idényen belül és több év átlagában egyaránt) és elosztását is figyelembe kell venni a maximális igényen túl. Az üzemelési igények azt kívánnák, hogy a vízigény tartőssági görbét pontról-pontra tudjuk követni a szivattyúk vízszállításának tartóssági görbéjével. Ez nyilvánvalóan nem megoldható, a szivattyúk vízszállításának tartóssági görbéje - a szivattyúk meghatározott vízszállítása miatt - csak lépcsősen, burkológörbeként tudja követni az igény-tartóssági görbét. A két görbe közötti eltérés mint üzemi veszteség jelentkezik, vízmennyiség vagy energia- veszteség formájában. A fölösleges vízmennyiséget ugyanis az üzemelő elengedi, vagy fojtással csökkenti, a szivattyúk vízszállítását és ezzel megnövelve az ellenállást, energiaveszteséget idéz elő. Szemléletesen mutatta ezt a Nagy- hegyesi szivattyútelep példája, ahol 1965-ben, mivel a csapadékos időjárás miatt általában kis igények jelentkeztek, az ilyen irányú veszteség vízmennyiségben kifejezve, kb. 100 000 m^-t tett ki, akkor amikor hasonló időszak alatt a termelőknek kiszolgáltatott vízmennyiség 420 000 m^ volt.

Az elmondottakból következik, hogy a nyomás központok vizhozamigényeit célszerű több kisebb (esetleg nem azonos vízszállítású) szivattyúval kielégíteni, mint kevesebb nagyobbal. Az utóbbi esetben ugyanis a két vízhozam tartóssági görbe eltérése nagyobb. A több kis szivattyús megoldás kedvezőbb mind a nyomásingadozás, mind pedig a fajlagos energiafelhasználás szempontjából. Nagyobb - több nyomásközpontos - fürtöknél, továbbá célszerű a nyomásközpontokat, vagy az egy-egy nyomásközponthoz tartozó csőhálózatokat is összekötni. Ezzel elérhetjük, hogy amikor az igények külön-külön csak tört részét teszik ki a megfelelő nyomásközpontok első szivattyúival, akkor az összekapcsolás folytán elegendő az egész fürtre csak egy szivattyút működtetni. Jól példázza ezt a megoldást a kalocsai esőztető fürt két nyomásközpontjának kialakítása.

Hasonló példát mutat a Felső-Csallőközben, Pozsony közelében 16 000 ha területen épülő Rasticei öntözőrendszer is. Itt 11 nyomásközponttal 11 esőztető fürt fog kiépülni. A nyomásközpontok vízellátását 2 nyiltfelszinü csatorna biztosítja. A fürtök közül 3 nagyobb lesz, ezeknek a területe egyenként 2500 ha, mig a többi kisebb. A három nagy közül az első már 1966-ban üzemelt. A 2500 ha- os területhez tartozó automatikus nyomásközpont vízszállítása 1 m^/sec, amit 10 db 100 1/sec-os CVAV tipusu, függőleges tengelyű szivattyú állít elő. A felszínalatti csőhálózat a nyomásközpont körül négy különálló körvezetékes részre oszlik, de a hálózat szélső pontjain és a szivattyútelepnél az összeköttetést biztosították. így 1 db 100 1/s-os szivattyú, ha szükséges az egész 2500 ha-os területre tud dolgozni. Később a két másik nagyobb fürt megépülésekor mindhárom fürtöt összekapcsolják. A nyomásközpont automatikája nyomásra szabályozott, az üzemi nyomás tartomány 6, 5-9, 5 atmoszféra. A rendszer üzemeltetését egy önálló vállalat végzi.

A szivattyúk vízszállítási kérdéséhez kapcsolódik a nyomásközpontok vízhozam és vízmennyiség mérése. Itt megint az üzemelési igény időbeli változásából kell kiindulnunk, és ezt kell összhangba hoznunk a mérési pontossággal. Mivel a nyomásközpontoknál is nagyobb tartóssággal a kisebb vízhozamok je- 122 -