Budavári Kurt - Dávid László - Deseő Dénes: Az öntözőművek korszerű üzeme (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1968)

II. Dávid László: Öntözőfürtök vízszolgáltató műveinek üzemeltetése - 5. A vízkormányzás részletkérdései

a folyamatábrák a 41. ábrán példaként bemutatott rendszer szerint készítendők el. A folyamatábrák elkészítésével egyértelműen meghatározható a szolgálattevők feladata, azt könnyűszerrel tudatni lehet velük (az ábrák a szolgálati épületekben kifüggeszthetők) és rendkívül egyszerüsbődik az ellenőrzés munkája. Ez utóbbi különösen fohtos a korszerű üzemelés megvalósításánál.

A vizkormányzás eddig tárgyalt kétdéseiből láthatjuk, hogy a vízszolgáltató csatornák vízszállítása a befolyásoló tényezők hatására jelentősen változik az idő függvényében. Ez viszont azt jelenti, hogy a változást már a tervezés - kor figyelembe kell venni. A továbbiakban e kérdéssel, azaz a vízszolgáltató csatornáknak az üzemeltetési igények szerinti méretezésével foglalkozunk rö- viden.

Az előzőekben tárgyaltuk, hogy a termelői igények kialakítását számos körülmény befolyásolja. A döntő befolyásoló tényezők - elsősorban a növények vízigénye, - és a meteorológiai viszonyok - hazai körülmények között a vízigények, illetve a vízfogyasztás szempontjából kijelölnek egy csúcsidőszakot, ami jó közelítéssel julius 10-augusztus 10 közötti 30 napra tehető. Erre az időszakra ismeretesek is a különböző növényeknek és körülményeknek megfelelő, 24 órás folyamatos vizsugárban kifejezett területegységre vonatkoztatott csúcsidei viznormák. Nyilvánvaló, hogy a vízszolgáltató müvek kiépítés szempontjából mértékadó vizszállitását ezen időszaknak megfelelően, tehát ezekből a normákból kiindulva kell meghatározni. Láttuk azonban, hogy a befolyásoló tényezők hatására a vízigények a csúcsidőszakon belül, sőt egy-egy napon belül is változnak és egyenlőtlenséget okoznak. Ez az elsősorban napi egyenlőtlenség (az egy napon jelentkezett max. és min. igény közötti különbség) - könnyen beláthatóan - annál nagyobb, minél kevesebb termelői igényt foglal magában. Ugyanis kevesebb igény kevésbé egyenlíti ki az összes igényt. Nagyszámú, nagyobb területet jellemző, termelői vízigény,, különböző hatótényezők eredményeként már jobban kiegyenlíti az összeget és igy egy magasabb rendű vízszolgáltató műnél (például fürtvizkivételnél, vagy főleg egy rendszer fővizkivéte- lénél) a napi egyenlőtlenség már lényegesen kisebb. Ez annál inkább igy van, mivel a magasabb rendű vízszolgáltató csatornák a csúcsidőszakban folyamatosan, napi 24 órán keresztül üzemelnek, mig az alacsonyabb rendűek esetleg kevesebbet, Az elmondottakat egy példával szemléltetjük.

A közel 100 km hosszú, 40 rrr/sec vízszállítási Keleti Főcsatorna egyik fürtjének egy részén, ha leesik egy nagyobb csapadék, az érintett termelői vízkivételeken hirtelen csökkentik, esetleg teljesen lemondják az igényeket. A fürtvízkivételnél ez a csökkenés nem okoz ugyan olyan arányú csökkenést, mivel a fürt többi részén tovább üzemelnek. Még kisebb változást idéz elő ez a hatás az esetleg .100 km-re levő Tíszavasvári fővizkivételnél. A többi fürtök ugyanis változatlanul üzemelnek.

A fentiek alapján a csatornák méretezéséhez célszerű egy egyenlőtlenségi tényezőt bevezetni. Ennek értéke főcsatornáknál (20-25 m^/sec vízszállítást meghaladó csatornáknál) 1, 1 fürtcsatornáknál (kisebb rendszerek főcsatornáinál) 1,1-1,4 mellékcsatornáknál pedig 1,3-1, 5, a csatornák hosszától, méreteitől, az öntözött területek nagyságától stb. függően. Az értékek tapasztalati utón nyertek meghatározást. A főcsatornákat és fürtfőcsatornákat 24 órás fo- 119 -