Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)

A jövő

5. A JÖVŐ

A víz semmi mással nem helyettesíthető elem, ezért nélkülözhetetlen. Amennyire fontos számunkra — e téren is — a jelen, éppen annyira nem közömbös a jövő sem. Ezért képzeletünk szárnyán távolodjunk el a mától és vizsgáljuk meg a 2000. év utáni vízkészletgazdálkodás alakulásának eshetőségeit :

Mindenekelőtt tovább kell finomítani egyrészt a felszíni, másrészt a felszín alatti vízkészlet mennyiségének és minőségének meghatározását. E munka csak a természeti törvények és a mesterséges beavatkozások kölcsönhatásának és a változások törvényszerűségeinek rendszeres vizsgálatával valósítható meg.

A vizsgálati adatok sokasága és az összefüggések sokfélesége miatt kialakulnak a vízkészletgazdálkodási számító központok. Ezek több ország adatait dolgozzák fel majd és meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyek a vízkészletek szétosztásában az optimális eredményeket adják. E számító központok feltehetően hasonlítanak majd a ma ismert nagy villamos kapcsoló teremhez.

Hogy e számító központok miképpen működnek majd, azt csak a felszíni vízkészlettel kapcsolatban ismertetjük.

A jövő helyzetének jobb megértésére magunk elé kell képzelnünk a vízgazdálkodás várható helyzetét. Az öntözésre berendezhető területek nagyrészt már kiépültek. A települések főként magassági irányba terjednek, az emberek nagv és többszőr-tízemeletes lakótömbökben élnek. Hatalmas állattenyésztő központok alakulnak ki, a vízigény tehát itt is koncentráltan jelentkezik. A megnövekedett vízigényt majdnem kizárólag felszíni vízkészletből elégítik ki. A felszín alatti, jó minőségű ivóvizet, csak különleges célokra (beteg ellátása, különleges gyártmányok előállítása stb.) szabad felhasználni. Felhasználásra kerül az északi és déli sarkvidék 'jéghegyeiből „bányászott” viz, a tengerek sós vizét nedig nagy költséggel sótlanítják. Kedvező eredménnyel oldják meg száraz idő esetén a mesterséges csapadék termelését.

84