Bözsöny Dénes: Vízkészletgazdálkodás (OVF, Budapest, 1965)
Hogyan gazdálkodjunk a vízkészlettel?
szomszédos vagy távolabbi területeket ellátnunk és esetenként a mezőgazdasági, továbbá az ipari és lakótelepi fogyasztás fejlesztése is megengedhető. A tervszerű vízgazdálkodás során ügyelni kell arra, hogy vízigényes létesítményeket csak mennyiségben, minőségben megfelelően ellátott területre telepítsenek. Nehezen képzelhető el olyan tevékenység, amelynek több-kevesebb vízigénye ne volna, vagy szennyvíz ne keletkezne. Éppen ezért különösen az ipari és lakótelepek, továbbá a mezőgazdasági fogyasztás fejlesztése előtt, kellő időben, széleskörű vizsgálatot kell végezni a leggazdaságosabb vízellátási és szennyvíz elhelyezési módok kialakítására. Sajnos, nálunk legtöbbször ott a legcsekélyebb a vízkészlet, ahol a legnagyobb vízigényű létesítményeket kell elhelyezni. Hegyvidékeink ipari nyersanyagkészlete vonzza az ipari üzemeket, a hozzá csatlakozó lakótelepekkel együtt, holott e helyeken nincsen elegendő vízkészletünk. A bányászat általában nagy mélységből, tartósan sok vizet emel ki, anélkül azonban, hogy e víz felhasználásáról gondoskodnának. Ezzel erősen csökken a térség felszín alatti vízkészlete, amit távolabbi helyekről kell pótolni. Példa erre Dorog és környéke, ahol a vízellátást ma már a beállt kényszerhelyzet folytán a Dunából vezetett vízzel oldjuk meg. A vízmérleg összeállítása Során gondot okoz, ha nem ismerjük a közös vízgyűjtő felső szakaszán végbemenő vízkészletváltozás okait. Országon belül viszonylag könnyű az együttműködés egy-egy vízgyűjtő területen érdekelt vízfogyasztók között. Nehezebb a helyzet, ha a vízgyűjtőt államhatár metszi. Sajnos — mint mondottuk — Magyarország folyó inak legnagyobb része az államhatárokon kívül ered és a szomszédos országok vízkészlet-csökkentő tevékenysége nagy mértékben hat vízkészletgazdálkodásunkra. A közös vízgyűjtőn lévő szomszédos államokkal a vízkészletgazdálkodás szempontjából is együtt kell működnünk. 83
