Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
III. Dr. Bözsöny Dénes: Operatív vízkészletgazdálkodás
6. Vízkészlet szétosztás Egy-egy vízgyűjtő területen többen is gazdálkodhatnak a vízzel: belföldön több vízügyi igazgatóság, nemzetközi vonatkozásban több állam. Előfordulhat az is, hogy hazai körülmények között a vízügyi igazgatóságokon kívül pl. más szempontok szerint is vizsgálni szükséges mennyi vízkészlet áll rendelkezésre (vagyis más bontásban is ismerni kell a vízkészletet (pl.: tanácsonként vagy gazdasági körzetenként. A tervszerű vizkészletgazdál- kodás szükségessé teszi - elsősorban a jövő vízigényének kielégítésére - az érdekeltek között szétosztani illetve megosztani a rendelkezésre álló vízkészletet. Hazai vonatkozásban célszerű szóhasználat a vízkészlet felosztása, mert ez utal arra, hogy központi elhatározásból értesülnek a közös vízgyűjtőn élők a rendelkezésükre bocsátott vízkészletről. Azonos vízgyűjtőn élő több állam esetén tárgyalásokkal igyekeznek megegyezést elérni és maguk között a vízkészletet megosztani. Az államok közül mindig helyzeti előnyben van a vízgyűjtő felső részén lévő. A hazai és nemzetközi vizkészletszétosztás más és más szempontok, valamint módszerek szerint történik. Le kell azonban szögezni, hogy egységesen elfogadott módszer a vízkészletek szétosztására még nem alakult ki. Az ismertetésre kerülő számítási módok mind tovább finomithatók és az elvek tisztázásával módosulhatnak. 6. 1 Vízkészlet megosztás Nemzetközi vonatkozásban csak a természetes vízkészlet hasznosítható részét szokás a megosztás során figyelembe venni. A megosztás vázlatos gondolatmenete: a) Q - hasznosítható vízkészlet meghatározása a vizsgált szelvényben H pld.: Qh Q80 ^ - Qmeder b) a megosztás arányának meghatározása az alkalmazott redukciós tényezők figyelembevételével pld. a 200 m alatti területek arányában történő felosztás esetén Magyarország részesedése (QMq)> ha T200 ti 200 ’ i=l akkor 111
