Bözsöny Dénes - Domokos Miklós: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)

I. Domokos Miklós: A vízgazdálkodási hossz-szelvény módszertana

II. típus

E típus alkalmazása esetén a lineárisan osztott szelvényvonal ^pontjához, hasznosítható vízkészletként, több jellemző Q(d.) értéket is felrakunk - közöttük a Q(dM) értéket is. Ugyancsak a szelvényvonaltól és ugyanebbe az irányba mérjük fel az I vízigény-vonal ordinátáit, amelyeket itt igy értelmezünk:

4

1 = ín+q - y k .

0 m 0

v=l

A vízgazdálkodási hossz-szelvény e típusa csakis vizrajzilag alaposan megfigyelt vízfolyásokra készíthető el, amelyeken a különböző Q(d.)

vonalak megbízhatóan megrajzolhatók. Előnye, hogy róla a vízigény-kielégítés biztosítottságát mérő d^mutató leolvasható. Hátránya, hogy a hasznosítható vízkészletet és a vízigényt a szokásos legcélszerűbbtől eltérően önkényesen értelmezi, továbbá, hogy a vízhiány abszolút részét nem szolgáltatja. Ez a hátrány abból a különösképpen vitatható - önmagában sem célszerű - értelmezésből következik, amely a Q értéket a vizigény részeként tekinti. -------I

II. tipus

Ez a tipus tulajdonképpen a II. tipus egyik változata: amannak előnyeit megtartva, egyik hátrányát igyekszik kiküszöbölni.

Alkalmazása esetén a lineárisan osztott szelvényvonal alá a Q , föléje a Q^(d.) ordinátákat mérjük fel. Az itt

I = I,

4

Lk. 0 = 1

V

képlettel értelmezett vizigény-ordinátákat a szelvényvonal fölé mérjük.

A III. tipus értékelése megegyezik a II. típuséval, kivéve azt, hogy a III. típusnak a II-val szemben javára irható, hogy a mederben fagyandó vízkészletet nem a vizigény részeként, hanem külön mennyiségként kezeli. Ezzel hangsúlyozza a mederben hagyandó viz jelentőségét; kidomborítja, hogy ez a vízfelhasználások céljára nem létezőnek tekintendő. (Ennek következménye az az ábrázolástechnikai előny, hogy a vizigényvonalat az abszcissza-tengellyel párhuzamos és arra merőleges egyenesszakaszok alkotják.

29